Az én fiaimmal legalábbis mindenképpen ilyen. Nem csak azért, mert mindig történik valami (és minden félévben valaki gipszben van :D), hanem mert annyi minden van, amit rajtuk keresztül élünk meg, amiről nélkülük fogalmunk sem lenne.
Mindegyiket ámulva nézem, ahogy formálódnak, alakulnak, és úgy lesznek egy teljesen egyedi személyiségek, hogy közben magukban hordoznak belőlünk is egy csomó mindent.
És mindig megállapítom, hogy milyen jó, hogy ők vannak..
Erik a múlt heti meccsén (a 18-as) |
Képzeld, Dius, valami egészen hasonlót fogalmaztam meg magamban ma reggel, munkába menet. :)
VálaszTörlés