Úgy elveszett az idő ezen a héten, hogy egyrészt komolyan rácsodálkoztam ma arra, hogy csütörtök van, másrészt meg nem is nagyon tudok rá visszaemlékezni, hogy volt kedd is. Pedig biztos volt, mert szép sorban szoktak egymás után következni a napok, de úgy összefolyt minden a múlt héttel, hogy nem is tudom mikorra fog ez majd kibogozódni. Biztos, hogy nagyon komolyan befolyásolja ezeket az összezavarodott érzéseket, hogy a munkával is úgy vagyunk, hogy még a múlt heti sincs kész teljesen, de már csináljuk az ehetit is, és közben már várakozik a következő heti is. Elképesztő kavalkádnak vagyunk a részei, és a többség úgy érzi, ilyen katyvasz itt még sosem volt. Pedig sok mindent végigcsináltunk már.
Azért még nyomokban fellelhető bennem az optimizmus, mert nagy merészen azt mondtam ma, hogy senki ne aggódjon, legkésőbb december végéig minden lemaradásunkat behozzuk majd.
Az mondjuk engem a munkahelyi dolgoknál is sokkal jobban zavar, hogy itthon mennyi lemaradásom van. Nem is házimunkára gondolok, hanem inkább nyugodt beszélgetésekre, sütisütésre (lehet, hogy már nem is tudok olyat?), ölelkezésre, filmnêzésre, sétálni a Balaton parton (ezen sokat segítene, ha mondjuk az utca végében lenne a Balaton). Jó lenne látni, hogy mikor lesz ilyen, mikor lesz olyan nap, amikor egyikünk sem dolgozik, nem kell iskolába menni, nem kell valami sürgős, fontos, halaszthatatlan dolgot intézni...kicsit nyugodtabb lennék, ha tudnám, hogy melyik lesz ez a nap. Számolhatnék addig vissza... például
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése