Az elmúlt két nap annyi munkát, és a munkával járó stresszt is hozott magával, hogy még magamnak is alig akarom elhinni, hogy tényleg kedd van.
Minden délután úgy jövök haza, hogy holnaptól nem leszek ilyen kötelességtudó és lelkiismeretes, mert túl sokat adok így magamból ott, és egyre kevesebb jut belőle itthonra.
Aztán mindig győz a megszokás, meg a többi, és marad minden, ahogy eddig.
Az mindenesetre nagyon jó, hogy holnapután itthon leszünk, és nagyon drukkolok, hogy az San nap legyen, amilyennek szeretnénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése