Nem volt sima a reggeli készülődés, mert mindannyian későn ébredtünk, ettől aztán a feszültség az egekben volt, de végül pontosan 9:30-ra ott voltunk, ahogy kérték.
A bérmálkozó gyerekek együtt vonultak be a templomba az atyával, és a püspökkel. Már ez is olyan megható pillanat volt nekem, hogy nagyon kellett tartanom magam, hogy ne kezdjek el pityeregni.
Ha lehet ilyet mondani, akkor a mise nagyon szép volt, a püspök úr nagyon szépen beszélt. Volt pár olyan gondolata, amit sajnálok már, hogy nem jegyzeteltem ott rögtön, mert persze, hogy mostanra már nem tudom elmondani. Bár lehet, hogy tőlem már nem is úgy hangozna, mint ott és akkor az ő szájából.
Felejthetetlen emlék lesz ebből is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése