2011. dec. 11.

Advent harmadik vasárnapja

.. az öröm vasárnapja. Tudnám, mégis miért vagyok ilyen bamba és lehangolt egész hétvégén? Pedig minden rendben volt, semmi rendkívüli nem történt, meggyújtottuk a rózsaszín gyertyát ma ebéd közben, grilleztünk, amit mindenki szeret.
Van bennem egyfelől egy nagy adag csalódottság. Például azért, mert Patrik bőre sosem volt még ilyen csúnya, mint most, keresztapánk ha meglátja, biztos nem tér magához egy pillanatra. Az atópiás dermatitis egyik legkomolyabb jellemzője, hogy afféle "szenzorként" működik. Jelez időjárás-változást, lelki gondokat, testi betegség előrejelzője lehet, meg még megannyi mindené. A gyermek, aki ódzkodik a testi érintés minden formájától, és babakora óta nemigen tűri, ha puszit kap (azonnal letörli azóta is), aki a legmegbízhatóbb minden tekintetben, de a legcsendesebb is, talán épp kitörni készül? Tünetileg kezelni kell mindenképpen, a nyakamat teszem rá, hogy a lehető legdurvább szteroidot kell majd rákenni. Na de arra is rá kéne jönni, mi van? Lehet, hogy csak a kamaszkori hormonok indították be, de akkor itt és most kell búcsút intenem annak a kósza reménynek, hogy majd ettől kinövi. De nem szaladok előre, holnap bekönyörgöm szerdára.. jobb híján. Ilyenkor hálát adok az égnek azért, hogy 12 éve ugyanaz az ember kezeli, mert tudja, ha telefonálok, hogy s.o.s mennénk, akkor tényleg baj van. De csalódott vagyok amiatt is, hogy nem tudom kideríteni Balázs mitől ilyen lehangolt. Tény, hogy beteg, még mindig nem múlt el teljesen ez a felső légúti valami, és tény, hogy húzós volt a hét is a munkahelyén, és várhatóan csak még húzósabb lesz a következő két hétben, mire le tudják a teljes karácsonyi-szilveszteri-újévi frissáru-átvételt. Mégis, úgy érzem, van a háttérben még valami, amit nem árul el. És csalódott vagyok, amiért nem tudom megfogni ezt az egészet, és rájönni.
Roland miatt aggódom. Péntek óta nem lett rosszabbul, sőt, mondhatjuk, hogy jól van, ha nem számítjuk a ma reggeli "rossz köhögéssel" ébredést. (rossz köhögés = krupp) Egyáltalán nem volt vészes, tulajdonképpen magától elmúlt, de ez már a sokadik ilyen mostanában. Ráadásul a szokásosnál is érzelgősebb, bújósabb. És olyanokat mond, hogy "nem érzem jól magam lelkileg". De persze hiába kérdezem, mi a baj, nem mondja... csak hogy nem tudja.
Erik legalább kiegyensúlyozottan ugyanolyan, mint mindig. Üde színfolt a két lelkis között a maga harsány vidámságával, aki gondol egyet, és jó hangosan énekel és tapsol. Vagy épp cigánykerekezik. Vagy átkutatja az összes létező kosarat, tárolót a szobában, hátha talál valami érdekeset. És elszántan kutyát kér karácsonyra. Francia bulldogot, mopszot, kaukázusi medveölőt, bármit.. ami kutya méretű. Hogy Arthurnak társa legyen.
Nem érzem jól magam attól sem, hogy egér van a sufniban, ahol Arthur alszik éjszakánként. Az egér gondolatától is lábrázást kapok (jó, ez egy rossz vicc volt), és gondolni sem merek arra, hogy a kutyakaján kívül esetleg látogatást tett a kint tárolt ruhák, cipők között is. Brrrrr... kint vannak már az egérfogók, remélem hamar elkapják ezt a komát, mert nem tűröm meg.
És amiért a legfőképp nem tudok örülni az az, hogy még mindig a halvány lila segédfogalmam sincs semmi ajándékról állapotban vagyok. Anyáméknak kitaláltam, hogy vegyünk fényképezőgépet... erre tegnap vettek maguknak. Grrr...
És mindezt még tetézi, hogy fájnak a végtagjaim, a torkom és a fülem. Még jó, hogy már vasárnap este van. Holnap hétfő. Tiszta lap. Vagy majd meglátjuk.

3 megjegyzés:

  1. Jobbulást mindannyiótoknak!
    Dius, maximalista vagy! Egyrészt le a kalappal előtted, másrészt ennyi feladat mellett (+karácsony!) egyáltalán nem csoda, ha fáradtabb, lehangoltabb vagy! Persze, öröm a készülődés, de időt és energiát is igényel - és ezekből nincs elég. Sose. A legnehezebb néha leállni egy picit, regenerálódni, nézelődni, csak úgy lenni. Kívánom, hogy legyen módod egy kis "szemlélődő" pihenésre!
    Luca

    VálaszTörlés
  2. Hű, anyósommal járok így rendszeresen, mint Te a fényképezőgépes ötlettel: célozgatásokat, utalásokat "szór el" heteken át, rendszeresen. Még vissza is jelezzük, hogy vettük az adást. Majd névnapja/születésnapja/karácsony előtt nem sokkal(!) megveszi magának. :) Amikor már bevásároltunk. Dupláz. :)))
    Vajon a megoldás egy nyomatékos felszólítás: alkalmak előtt 2 héttel senki ne vegyen magának semmit? :)))
    Luca

    VálaszTörlés
  3. Luca, igyekszem alkalmat teremteni a szemlélődő pihenésre, illetve a muszáj még nálam is nagy úr, és ilyenkor csak úgy vagyok. :) Jó tud lenni, igaz, utána kétszáz százalékon pörgök, hogy behozzam.
    Lehet, hogy a nyomatékos felszólítás lehet a jó megoldás. Jövőre kipróbáljuk... :)

    VálaszTörlés