Mértékegységek

Már mióta iskolás gyerekünk van, azóta rendre kapjuk a kérdéseket mértékegység-átváltásból. Szerencsére nincs is vele gond. Nekünk sem, nekik sem. Gond nélkül megy a centiméterről méterre, kilométerre, de ugyanúgy a grammokról kilogrammig vagy akár visszafelé váltás.
Ez esetben viszont másfajta mértékegységekről fogok írni. Annak idején, (több, mint tíz emberöltővel ezelőtt :D) mikor külön költöztünk, és elkezdtem főzni, nos, hát akkoriban még nem volt elérhető az internet, a szakácskönyvekben meg rendre csalódtam, így aztán mindig mentem vagy a nagyanyámhoz, vagy anyámhoz, hogy mondja el, ezt és ezt hogy kell csinálni.
És általában majd felrobbantam a végére, mert nagyanyám ilyen szakszavakkal látott el. Teszel bele olyan gondolomformán lisztet. Ühüm. Gondolomformán. De hogy mire gondoljak? Vizuális típus lévén sokszor kérdezgettem, hogy de hogy kell kinéznie, mikor már jó, vagy majdnem jó. Erre: hát azt látod rajta, mikor már olyan jól összerottyant. Hát... biztos. Sose mért semmit, fogalma nem volt mennyi sót, cukrot, lisztet, akármit tett abba amit főzött, mégis mindig összehozott valami jó kis ebédet olyan gondolomformán. :D A legjobb a palacsinta-tészta volt egyébként. Amit úgy kell keverni, hogy "fölütöd a tojásokat,( ha eddig eljutsz, akkor már azt is meg fogod tudni, hogy de én a fehérjét nem rakom ám bele) aztán teszel bele egy kis sót, meg cukrot (mennyit? hát olyan jól megborítod a zacskót, attól függ mennyi van benne), tejet, meg lisztet, ezeket is látod, hogy mennyi kell, aztán fölengeded szódával. Azt látni fogod, hogy milyen legyen, nem lehet azt elrontani, kisleányom" De lehetett....
Anyám sem sokkal különb, bár ő legalább nagyjából szokott recepteket követni. Más kérdés, hogy csak félig írja le, mert neki teljesen evidens, hogy egy olyan recepttel, amihez az van írva, hogy 25 dkg cukor, 1 rama, 50 dkg liszt, 1 sütőpor mit kell kezdeni. De frankón tudja, hogy mi lesz belőle. Viszont neki is mániája ez a "hát azt látod rajta, mikor már majdnem jó"
Na de hogy mindennek mi az apropója? Vicces... de tegnap azon kaptam magam, hogy (folytatva a családi hagyományt) Erik kérdésére: "Mennyi citromlé kell a teába?" Lazán azt válaszoltam: Három löttyintésnyi. :D :D :D Szegény, ahogy nézett.. hogy az mi is. Én meg gyorsan elgondolkodtam, hogy innen már csak egy lépés lesz ez a gondolomformán adagolás, és a látványra főzés. :)