Sokszor szembesültem már vele, és még minden bizonnyal nagyon sokszor fogok is, hogy vannak emberek, akik nem csak irigyek, vagy épp tapintatlanok, de rettenetesen kőbunkók is. Mint az, akivel ma reggel sikerült rövid, ám tanulságos beszélgetésbe elegyednem az oviból hazafelé tartva. Csak egy röpke, barátságos pármondatos beszélgetésnek indult, mindenféle udvariassági formulákkal, miszerint hogy vannak a gyerekek, találtam e már munkát, ilyenek. A gond akkor kezdődött, mikor gyanútlanul belefutva a csapdába, válaszoltam arra a kérdésre, hogy "Ti milyen immunerősítőt szedtek?" Én meg megmondtam őszintén, hogy semmilyet, és soha nem is szedtünk, mert nem volt rá szükség. Kicsit furán éreztem magam, de még furábban, mikor már majdnem támadó hangsúllyal megkérdezte, hogy "De vitamint azért csak adsz nekik?" Mondom, nem, azt sem szedünk. (csak a legkisebb kapja a c-vitamint placebonak, ami nem jött be) És itt elkezdte, hogy hogy lehetek ilyen felelőtlen, mikor ennyi betegség, meg vírus, meg kitudja mi kering örökké, hogy semmi vitamint nem veszek a gyerekeknek, bezzeg a cigimre arra telik. Két pillanatig köpni-nyelni nem tudtam, mert egyrészt fogalmam nem volt, milyen jogon kér számon rajtam bármit is, másrészt mit turkál a zsebemben. A kegyelemdöfés viszont még hátravolt. "Biztos, amilyen felelőtlen vagy, még be is oltattad őket" Na, itt eldurrant az agyam (lehet jelentkezni kommentben, ki bírta volna tovább), és közöltem vele, hogy semmi köze hozzá, hogy be vannak e oltva, sem ahhoz, hogy kapnak e vitamint, vagy mit kapnak, és nyugodtan foglalkozzon a saját dolgával, ne az enyémmel, aztán otthagytam. Azt hiszem, kötőszavak azért becsúsztak közben, olyanok, amik nem teljesen szalonképesek. De még mindig nem tértem napirendre. Hát micsoda világ ez? Mi az, hogy kvázi számonkér, hogy én a saját családomban mit hogyan csinálok? Mi az, hogy "lefelelőtlenez" bárki is, aki nem is ismer?
Tény, hogy beoltattuk őket végül, hosszas dilemma után. Azóta sincs semmi bajunk, most már elhiszem, hogy nem is lesz. Tény, hogy nem szoktam vitamintablettát venni, mert nincs miért. Kilószám fogy nálunk az alma, a narancs, a mandarin, a banán. Megeszik a répát, zöldséget, zellert, cukkinit, spenótot. De még ha ez nem is lenne elég... hála az égnek, alig voltak betegek. Egy-egy napig fájt a torkuk, vagy egy-egy hétig folyt az orruk. És ugye ami még tény, a legkisebbet leszámítva azért nálunk mindenki jó kondícióban van, hogy enyhén fogalmazzak. Néha örülök, ha nem éhesek, nemhogy én még pluszban vitaminokkal tömjem őket, ami esetleg még jobb étvágyat csinál. Igaz, akkor lenne egy plusz felelőtlenségem, amiért nem fogyasztom le őket.
De még ha ezek nem is így lennének, még ha lenne három sovány, beteges gyerekem, és nem vennék vitamintablettákat, ahhoz sem lenne semmi köze senkinek. Úgyhogy még mindig nem értem, mi volt ez reggel..
Mindegy, sose legyen nagyobb öröme ennél....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése