Jól kezdődik...

Az előző post nagyon nehezen akart megszületni, már-már azt hittem, nem is kerül soha nyilvánosságra. Elkezdtem még tavaly, vagyis tegnap, de persze folyton félbeszakítottak. Annyira szilvesztereztünk ugyanis, hogy ki sem látszottunk a társasozásból (nekem is sikerült nyernem egyszer, ami igazán nagy szó).
Aztán ugye az idei év is konyhai robottal kezdődött, elvileg akkor ilyen lesz az egész év? Na, sebaj.. itt legalább már olyan igazán otthonosan mozgok, nem nagyon érnek meglepetések. Najó, dehogynem, mert a főzés valahogy sosem volt, és sosem lesz a szívem csücske, ennek megfelelően nem is vagyok egy mesterszakács alkat. De azért éhen nem haltak még családom kisebb-nagyobb férfitagjai, sőt, igen jó súlyban is vannak, így nincs ok az aggodalomra.
És végre végeztem délután háromkor mindenféle konyhai teendővel, még fel is mostam, mert a padlón bizony még a tavalyi kosz volt. Leültem, hogy na, akkor most végre, megírom azt az elmaradt bejegyzést. Hát nem jött össze. Még meg csak megírtam, aztán közölte velem a gépünk, hogy újraindul. És újraindult. Én meg ottmaradtam még a billentyűzeten a kezemmel, és vártam, hogy akkor majd mindjárt folytatom. De nem folytattam, mert újraindulás után újfent újraindult, és újra és újra.. már én szédültem bele, mikor még félóra múlva is csak ugyanazt csinálta. Persze a nóta vége az lett, hogy a párom nekiállt, hogy akkor most meglátjuk, mi baja van (csinálta ezt már korábban is, de ennyire durván még sosem). De nem végzett vele. Illetve majdnem végleg végzett vele (értsd: majdnem repült az ablakon), de inkább csak abbahagyta mára, és majd holnap, miután egy gyomorgörcsökkel tarkított nyilván felemelő és pihentető éjszakán túl lesz, majd akkor megcsinálja. Hát legyen úgy..
Így most még beosontam a fiúk gépéhez, hogy mégiscsak befejezhessem, amit elkezdtem, mert már majdnem belebetegedtem, hogy nem sikerült.. És ilyenkor azért áldom a jódolgunkat, hogy két gépünk van, két tökéletesen különálló nettel, meg mindennel.
Ja, és az előző postból kimaradt, hogy teljesítettem majdnem maradéktalanul azt az újévi fogadalmamat, hogy megiszok egy doboz energiaitalt. Nem red bull-t vettünk, hanem blue bear-t. De azt kell mondjam, mindegy nekem, hogy vörös bika, vagy kék medve... tuti frutti íze van mindegyiknek. Ami hát.. brrrrrrrrrr... Úgyhogy az egész doboz nem sikerült, csak a fele. És továbbra sem kedveltem meg. Nem is dobódtam fel tőle egy kicsit sem, bár kissé hülyén éreztem magam utána, de betudtam a tutti-frutti undornak. :) Szóval, azért remélem legalább a szándék értékelendő. :)
Az idei fogadalmakon meg még gondolkodom, és majd utána megosztom. :)