Együtt

Még a múlt heti sok-sok mindenféle gondolatom között volt ez is. Azt már nem tudom, minek kapcsán jutott újra eszembe, de ha már eszembe jutott, akkor jó hosszan eltémázgattam rajta teregetés, felmosás, pakolászás közben. (a pakolászás szónak másnál is olyan hatása van, hogy gyakorlatilag nem is csináltam semmit, csak úgy tettem, mintha?) Ja, hogy mi is volt ez?
Többször felmerült már bennem, hogy milyen jó is lenne a férjemmel együtt dolgozni. Legelőször akkor, mikor üzletvezetőként dolgozott az egyik műszaki láncnál (nem kapnak reklámot, mert nem érdemlik meg :D) De persze, hiába lettem volna jó hitelügyintéző mellette, nem vehetett fel, nehogy összejátszunk, és jól elsikkasszunk mindent. Azért én persze besegítettem neki itthonról, mindenfélében. Segítettem neki jelentéseket írni, egyrészt, mert gyorsabban gépelek, mint ő, másrészt, mert ha hazaküldte nekem, hogy szabad perceimben csináljam, akkor ő hamarabb szabadult bentről. Mindketten jól jártunk ezzel a megoldással, én végre hasznosnak éreztem magam attól, hogy használhattam az eszemet, neki meg kevesebb dolga maradt.
Közös életünk során persze többször felmerült az is, hogy tök jó lenne valamit együtt csinálni. Legutóbb is volt ötletem számítógépes témában is, ami szerintem viszonylag kis befektetést igényelne részünkről, leginkább csak időbe kerülne, mert minden más amúgy is rendelkezésre áll. Az ötlet neki is tetszett egyébként, csak jóval több racionalitással rendelkezik ugye, mint én, így azonnal arra gondolt, de kinek kéne az? Na persze, hát itt jönne a munka része, megkeresni a potenciálisa "vevőkört", és kidolgozni egyfajta marketing-stratégiát, amiben én ugyan azt gondolom, jók vagyunk, de elég kiszámíthatatlan a világ. A legnagyobb érv mellette pedig az, hogy feketén nem dolgozunk, vállalkozni meg kinek van most mersze, és pénze. Így az ötlet talonban hever.
De nem ez volt az első ilyen ötletem. Sok ilyesmi volt már. Akartam én már számítógépes boltot nyitni (megnyitotta azóta más), meg olyan szolgáltatóhelyiséget, ahol segíthetnénk leveleket írni hivatalos helyekre, nyomtatni, szöveget szerkeszteni, stb. stb.
Sokan azt mondják, akik együtt dolgoznak házaspárként, az megöli a házasságot. Szerintem tök jó lenne. Mert meg van az a helyzeti előnyünk, hogy egymás gondolatait is ismerjük, tudjuk, mire hogy fog reagálni (az esetek 95%-ában), nem kellene hosszú perceket azzal tölteni, hogy magyarázzuk, mire is gondoltunk. Megértenénk egymás problémáit, mert tudnánk egymásról, hogy nem csak úgy "brahiból" kell elmennem az orvoshoz, hanem mert tényleg van valami baj, vagy épp tudná, hogy a szülői értekezlet sem ürügy, hanem menni kell. Biztos lenne olyan oldala is, hogy "hazahoznánk a munkát", és itthon sem tudnánk kikapcsolódni. Biztos lenne olyan is, hogy valamelyikünk főnök akarna lenni, és a másiknak nem tetszene. Úgyhogy tudom én, hogy azért nem lenne fenékig tejfel, de attól még szeretném.
Mondjuk igen, akiben felmerült olvasás közben, hogy csinálhatnám én ezt egyedül is, az is jogos. Mert pont annyira felnőtt vagyok, mint ő, pont annyira képes lennék vállalni a felelősséget. Csak a döntés felelősségét nem szeretném a nyakamba venni. Mármint, hogy akkor belevágok. :) Mert így kényelmesebb. :)