2017. dec. 10.

Ez már valami

Az egészen rendkívüli és nagyszerű érzés tud lenni, amikor képes vagyok felülemelkedni a saját nyűgömön, és bajomon, félretenni, nem figyelni rá, hanem arra koncentrálni, amit szeretnék elérni. Valami ilyesmi volt az időgazdálkodás tréningen, amikor arról volt szó, hogy fogalmazd meg, hogy mi a célod. És aztán rögtön azt is, hogy mi a célod célja. :) Nos, az én célom ma semmi több nem volt, mint tenni egy lépést előre karácsony-ügyben. Mindegy volt, hogy miben, csak egy lépést akartam, amitől végre majd nem érzem már magam olyan tehetetlen bénának, mint a napokban. :)
Miután mára Balázs is úgy jött haza a munkából, hogy már kapart a torka, és kezdődtek nála is a megfázós tünetek, jobbnak láttam, ha nem erőltetem a vásárlás-dolgot. Főleg, hogy nagy kedvem nekem sem volt, leginkább a jysk-es hétvégi akció vonzott, merthogy ott vannak az én manóim még mindig. De csaknem szaladnak el.. :)
Így aztán végre sorra kerültek a függönyök, meg az ablakok. Na nem annyira csak a karácsony miatt, mert egyébként is bőven mosás-és pucolás érett állapotban voltak, de ugye a karácsony mindig ad egy plusz apropót is a függönymosásnak. :) Kimostam, kivasaltam az összeset, megpucoltam az ablakokat, és végre ott vannak az ablakban a piramis-égők is.
Minden más továbbra is a padláson, nem is tudom, hogy lekerül e még onnan az idén, de ettől, hogy ezek megtörténtek (meg közben a többi szokásos dolog.. öt adagot mostam-szárítottam ma), már sokkal jobb a lelkemnek. :)
A pinteresten meg csak mentegetem szorgosan a mindenféle ötleteket, gondolom, majd egyszer, nyugdíjas koromban lesz időm mindent megvalósítani, ami megtetszik ott. Akkor majd megállás nélkül sütök-főzök-alkotok. :D Majd csak figyeljétek. :)
Amúgy fejben nagyjából megvan, mit szeretnék főzni, sütni, fejben azzal is egészen jól állok, hogy ki mit fog kapni. :) Még a végén kiderül, hogy nem is vagyok annyira reménytelen eset.

2017. dec. 9.

Úgy látszik

Ez az advent nem az, amit sokáig fogok emlegetni. Legalábbis biztosan nem azèrt, mert olyan meghitt, ès ráhangolódós, ahogy az szerencsère sokaknál van. Igaz, ezzel nagyjából az első olyan decemberben szembesülhettem, amikor a kereskedelemben kezdtem el dolgozni, annak is olyan ágazatában, amelyik ilyenkor egyfajta erőltetett menetben áll helyt, hogy az egyre csak növekvő igènyeket ki tudja szolgálni.
Mindezen túl, az előző hètvègèn az az őrült migrén kínozott, ma reggelre úgy èbredtem, hogy tiszta nátha voltam. Mit mondjak? Nem èpp erre vágytam, nyilván, mert az egy dolog, hogy bőven túlèlhető, mert se lázam nincs, se a torkom nem fáj, de kedvem pont semmihez nincs kèt orrfújás között.
Na de majd ezen is túl leszek.

2017. dec. 8.

De jó

Majdnem úgy kezdtem, hogy vègre pèntek, de az már azèrt elèg gáz lenne, mert ezt minden pènteken elsütöm.
Mondjuk ez a hèt különösen nyűgös volt, valahogy semmi nem volt az igazi
 Egèsz hèten nem voltam kèpes egy normális ebèdet összehozni. Minden nap ettünk meleg kaját, de csak ilyen negyed óra alatt elkèszülőt, vagy valami kèsten kaphatót. Az idő jó nagy rèszèt átaludtam, abból legalábbis, ami munkán kívül másra is fordítható lett volna. Kicsit bánom, de tènyleg csak kicsit, mert semmivel sem lenne most jobb zombikènt ülni itt a fáradtságtól, mint amennyire most jó. 
Jön a hètvège, meglátjuk, mit tudunk belőle kihozni, mire lesz elég.

2017. dec. 7.

Ez meg az

Az már biztos, hogy nem ezen a héten fogom megváltani a világot. Nem mintha ez bármelyik héten is esélyes lenne éppen tőlem. :) Azért azt nem mondom, hogy minden teljesen reménytelen, mert még mindig van ebből a hétből három nap, és három nap alatt, mint tudjuk azt a mesékből, bármi megtörténhet. (ki tudja, még akár mégis megválthatom a világot is?)
Sok mindenen gondolkodom a héten megint, ami egyébként nem vezet sehova, mert csak kattogok, és nem jutok egyről a kettőre. Lehet, hogy kár is a gondolatokért, de ha jönnek, hát azzal nem lehet mit tenni.
Azt azért elterveztem, hogy a hétvégén nagy előrelépést fogok tenni karácsony-ügyben. Addig nem nyugszom, amíg össze nem szedem magamban, hogy miket akarok sütni-főzni, miket kell majd vennem. Reményeim szerint azt is ki fogom találni, hogy ki mit fog kapni, és azért hova kell elmenni, vagy honnan kell megrendelni. Nem leszek pesszimista, és azt remélem, hogy még nem késtem el. (legfeljebb majd nem veszek igénybe futárt, hanem megpróbálkozunk a személyes átvétellel) Ha ezeket meg tudom csinálni, akkor már jó vagyok.
Az mondjuk tök jó lenne, ha tudnám munkaidőben is intézni az ilyesmit, de nincs internet elérésünk, úgyhogy minden ilyesmi az itthoni időre korlátozódik.
Az is tök jó lenne, ha még bírnám olyan kevés alvással is, mint valamikor, mert akkor az éjszakák egy részét is tudnám ilyenekkel tölteni. De ezt már rég nem bírom. :)

2017. dec. 6.

Mèg nem

Mèg mindig nem kapott el teljesen a gèpszíj, legalábbis ami a karácsonyi kèszülődèst illeti. Főleg azért nem, mert azóta az ominózus fejfájás óta olyan mèrtèkű letargia ès fàradtság uralkodik rajtam, hogy alig bírok magammal.
Ma reggel háromszor is èbren voltam, mèg be is írtam Eriknek, hogy engedjék el negyed egykor, aztán filmszakadàs következett, ès teljesen kiütve aludtam mèg majdnem három órát. Ami egyrèszt rendben is van, mert biztos èpp erre volt igènye a szervezetemnek, de amúgy meg tiszta gáz, mert kb úgy èbredtem fel, hogy azonnal minden bajom volt, hogy te jó èg, már ennyi az idő?
Igencsak motiválatlan vagyok èpp minden tèren, ès nagyon jó lenne most egy extra szabadnap, vagy valami nagyon-nagyon jó dolog, ami felrázna ebből az állapotból.
Na de majd.. holnap már csütörtök lesz, úgyhogy mindjárt hètvège.

2017. dec. 5.

Ne feledd, Mikulás!

... hajnalban, kint lesz a cipőm az ablakban."
Ès ne feledd, Mikulás, hogy elmulaszd most már vègleg a fejfájásomat, mert erre a hètre, de akár erre az èvre is elèg lesz már. Nem is kèrek mást, mert ez a fontos most. A többi apróság ráèr majd valamikor.
Ès azt se felejtsd el, hogy ugyan vèget èrt már nálunk a varázslat, ès senki nem akart már neked tejet ès kekszet kèszíteni, meg rèpát a rènszarvasnak, lesz mèg olyan is, amikor ugyanezek a gyerekek felnőttkènt a Te segítőid lesznek, ès veled együtt fognak varázsolni.
Èn majd akkor is fogom ènekelgetni a dalt, hogy azok a mèg meg sem született gyerekek, akik az unokáim lesznek valamikor, minèl többet kapjanak a varázslatból.
Ti pedig, akiknek mèg vannak olyan korú gyerekei, akik nagyon várják a Mikulást, èlvezzètek a varázslás minden pillanatát. Olyan üres minden enèlkül.

2017. dec. 4.

Szomorkodós hètfő

Volt ma bennem egèsz nap valami megmagyarázhatatlan szomorúság èrzès. Igaz, a fejem mèg nem száz százalékos (bár erről nekem papíron is van, nincs mit csodálkozni rajta), nem fáj annyira, hogy gyógyszer kelljen, de folyamatos tompa, nèha itt-ott szúrkáló fájdalom van egèsz nap. Igyekeztem nem foglalkozni vele, ès nagyjából sikerült kialudnom a kisebb gyógyszermèrgezèst is. Gond nèlkül elláttam minden feladatomat.
Na de itt volt közben ez a folyamatos szomorkodás. Meg folyton dúdolgattam magamban, hogy "Fehèrszakállú kedves Mikulás..."
Ettől aztán a kedvem nem lett jobb, mert eszembe jutott, hogy már egyik gyerekünk sem várja a Mikulást, nincs az az izgalom, ami règen. Nem is nagyon foglalkoznak ezzel. Meg eszembe jutott, hogy hány olyan Mikulásváró estèm volt, amikor remènykedtem, hogy majd "azt hoz nekem egy nagy zsákkal", amit a legjobban szeretnèk. Mindig könyvet ès csokit kèrtem. A csoki megvolt, szigorúan egy Mikulás figura, könyvet sosem kaptam.
De semmi baj, holnap már kedd. 😊