2018. jún. 17.

Vasárnapi Füred

Igazam lett ezzel az időjárás dologgal, mert pontosan akkor, amikor délelőtt az a felhő réteg eltűnt, és előbukkant a nap, elmúlt a fejfájásom is. Jó, lehet, hogy ehhez annak is köze volt, hogy tudtam, délután megint megyünk Füredre, és teljesen biztos voltam benne, hogy találkozni fogok a hajómmal is. Így is történt, jött a Szigliget, meg még a Szàntód, a Csobánc, a Jókai...meg az a rengeteg csodálni való vitorlás mindenhol.. Lesz megint mire gondolnom munka közben majd a héten.

Holnapra megint fehér inget vasaltam, holnap lesz a szóbeli éretrségik nyitó napja. Patrik megy már koràn reggel, az meg csak ott fog kiderülni, hogy marad e, vagy kedden kell mennie. Úgyhogy még most egy kicsit izgulunk érte.

2018. jún. 16.

Nem volt az igazi

A mai nap sem az a nap volt, amire azt mondhatom, hogy kihasználtam minden percét arra, amire szerettem volna. Eleve úgy kezdődött, hogy azzal a fejfájással ébredtem, amiről már akkor tudtam, hogy nem fogok megszabadulni tőle egész nap. És pont így is volt.
Elmentünk vásárolni délelőtt, a new yorkerbe. Én kis naiv, még valamikor láttam ott egy tök helyes pizsamát, amit azóta is bánok, hogy ott és akkor nem vettem meg.. gondoltam, na majd most legalább én is vásárolok magamnak. A fellelhető pizsamák nem voltak olyan tök helyesek, mint amit akkor ott hagytam, és semmi másba nem is szerettem bele. Erik azért bevásárolt magának, pólókat és egy farmer rövidnadrágot is vett. Jó fej volt, mert Patriknak is vett egy pólót. :)
Ebédre bevásároltunk a kfc-ben, és már indultunk is haza. Egész hazaúton attól szenvedtem, hogy olyan éhes voltam, hogy azt gondoltam, még pár perc, és simán el is ájulok az éhségtől. Azt azért nem tettem, de rendesen belassultam az egésztől. Az meg tök fura volt, hogy kb. a tizedik falat után azt éreztem, hogy nem tudok többet lenyelni, de nagyon éhes vagyok. Meg szomjas.
Az ebéd utáni kávé kicsit helyrebillentett (nem is akarom tudni, milyen lehetett a vércukorszintem előtte), úgyhogy elindítottam egy adag mosást.
A délután további részében úgy nagyjából nem is csináltam ezen kívül semmit, mert mindig úgy volt, hogy voltak ilyen pár perces tettrekész időszakaim, aztán rögtön utána megint jött valami, amitől meg rögtön azt éreztem, hogy képtelen vagyok megmozdulni is. Így aztán nem is erőltettem, néztük a vb meccseket.
Azért a mosott, megszáradt ruhákat elpakoltam.
Remélem, hogy holnap már sütni fog a nap, mert simán lehet, hogy csak az a baj, hogy a napelemeim nem tudnak működni ilyen borongós időben. ;)

2018. jún. 15.

Van ez így

Nem túl gyakran fordul elő velem, de azért megesik, hogy hiába van mondanivalóm, vagy akár írnivalóm is, egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy kimondjam/leírjam. Nem azért, mert bármi olyan lenne, amit nem lehet, vagy jobb nem mondani, hanem egyszerűen csak azért, mert nincs kedvem.
Na, ez a mai nap ilyen volt egész nap. Mert se beszélgetni nem nagyon volt kedvem senkivel, semmiről, se írni nincs most kedvem. De ez volt az evéssel is, meg minden mással.
Pedig ma is jártunk a Balaton parton. És az jó volt. Dacára annak a hűvös szélnek, ami Balatonfüreden fújt.
Jó lenne a hétvégén egy csomó mindent megoldani. Leginkább jó lenne Eriknek pólókat venni, meg magamnak egy-két dolgot. Feltéve, ha lesz hozzá kedvem/kedvünk.

2018. jún. 14.

Esett

Ez a mai egész napos eső kicsit sem tett jót nekem. Egész héten nem voltam ennyire nyűgös, mint ma, álmos voltam, fáztam...és persze teljes szívemből sajnáltam azokat, akik most épp nyaralni vannak.
Pont ezt mondogattam napok óta mindenkinek már, akik sóhajtoztak a meleg miatt, hogy gondoljanak arra egész nyáron, hogy mindig vannak, akik épp akkor nyaralnak. A nyaraláshoz meg meleg kell, napsütés, mert olyankor minden sokkal könnyedebb, derűsebb. Meg amúgy is..ősszel és télen bőven volt csapadék is, szél is..
De persze nem dönthetek én az idöjàrásról, meg más sem, így kénytelenek vagyunk alkalmazkodni ahhoz, ami épp van.
Mint ahogy kénytelen vagyok elmenni aludni is, mert holnap még kelni kell.

2018. jún. 13.

Huss

Körülbelül ennyi volt a mai nap, csak úgy kettőt pislantottam, és már megint este lett. Na jó, azért ennél kicsit tartalmasabb volt, meg el is fáradtam rendesen. :)
Munka kitartott egész nap, szép, egyenletesen, folyamatosan, ahogy kell, és ahogy jó tud lenni. Mert az sem jó, amikor nincs mit csinálni, meg az sem jó, amikor annyi mindent kéne egyszerre, hogy akár bele is lehet fulladni.
Munka után hazaugrottunk ebédelni, és már robogtunk is apósomhoz Füredre. A kocsiban volt egy fél óra, amikor kénytelen voltam kicsit "lemenni" alfába. Aludni nem aludtam, ahhoz eléggé pörgött az agyam, de azért jó volt ez a pihentetős állapot.
Füreden még a napot is sikerült látni. Igaz, a túlparton sütött, de azért láttuk. :)
Fél kilencre értünk haza, addigra kb. el is fogyott minden energiám, és alig volt türelmem pár szót váltani még Rolival.
Most meg már majdnem leragadnak a szemeim, és ha rágondolok, hogy pont egy szempillantás múlva már reggel is lesz.. hát nem esik jól.

2018. jún. 12.

Orvosos-szerelős

Sosem fogom megérteni ezt az előjegyzős rendszert a rendelőkben. Mármint azt a részét, hogy nem fogadnak, csak akkor, ha van időpontom. Nem is értettem soha, hogy honnan kéne nekem ma tudnom, hogy mondjuk jövő hét szerdán fájni fog a fülem. Mert ugye ha nem tudtam ezt előre, akkor bajban vagyok, és két lehetőségem van a bősz, mindenre elszánt és elhivatott (meg mindenre felkészült) recepciósokkal szemben.
Az egyik, hogy alapból rendes, és ha azt mondja neki az ember, hogy de fáj, akkor beírnak, és intenek, hogy menj.
A másik pedig, hogy akár lyukat is beszélsz a hasába, meg mindenfélét mondasz neki, mire megunja, berögzíti az adatokat, és már mehetsz is.
Vagy van az az opció is, hogy nem hajlandó semmiképp.. na, olyankor lehet ezt az orvos asszisztensével elölről kezdeni.
Így mentem én ma a fülészetre. Mert voltam én olyan balga, hogy nem tudtam egy hete, hogy fájni fog a fülem. Időpont meg legkorábban péntekre van. Na mondom, oké, akkor tessék engem beírni, mert itt vagyok én is, meg a csúnya fülem is, és szeretném megmutatni most már valami orvosnak is, mert rajta kívül már szörnyülködtek rajta elegen. Az az eset volt, hogy alapból rendes volt a recepciós, meg ismerjük is egymást, és így már intett is, hogy mehetek.
A másik, ami nem fér a fejembe, hogy hogyhogy nincs időpont, amikor most is egy ember volt előttem, utánam nem jött senki? Bár.. lehet, hogy azok, akik múlt héten arra számítottak, hogy ma fájni fog a fülük, mégsem jöttek, mert mégsem fájt. Vagy nem tudom.
Lényeg a lényeg, bejutottam az orvoshoz. Aki hümmögött kettőt, megnézte mindkét fülemet, majd közölte, hogy ahha, tényleg hallójárat gyulladás, és akkor antibiotikum, fülcsepp, és most tesz bele valami vattaizét, amin gyógyszer van. Vissza is kell mennem majd, pénteken nem tudok, mert a kolléganőm ballagásra megy, így majd hétfőn.
A vizsgálat nem volt olyan gáz, mint amit elképzeltem. A viszketés szinte teljesen elmúlt, viszont ettől a bedugott fültől süket is vagyok, meg az orrom is eldugult (mondta, hogy ez lesz). Ezt az izét reggel vehetem ki, már várom.

Erikkel is voltunk a háziorvosnál a vérnyomás adataival. Még pár hétig mérni kell, addig megint vérvételre megy, aztán majd meglátjuk mi lesz. Nagyon remélem, hogy semmi, csak egy kis átmeneti zűrzavar.

A kocsi készen van. Magamban még mindig ki vagyok akadva a szervizre. Mert fizettünk a javításért 35 ezer forintot. Két vezeték volt "elrohadva", azokat kellett kicserélni. Nem ám komplett kábelköteg négyszázötvenezért..Nem lettünk volna komplettek, ha kifizettük volna, az biztos. :)

2018. jún. 11.

A helyzet fokozódik

A fülmizéria nem szűnt meg...mondjuk, ha magától megszűnne, akkor már szerintem az megtörtént volna. Csúnya is, idegtépő is, mint eddig, és ha mindez nem lenne elég, akkor lehet még ezt fokozni, mint ahogy a viccben is, amikor megkérdezik a sántától, hogy van e púpja..és aztán ugye mivel úgy válaszol, hogy nincs, akkor közlik, hogy "akkor tessék, itt van". Ma estére az arcom jobb oldalán megjelentek ilyen érdekes ragyák is. Esküszöm, sosem volt még ilyen ronda a fejem jobb oldala, mint most...pedig voltak már eltorzult arcaim..
De csak hogy lássátok, nem ekörül forog a világ...végre ma hosszú idő után megint együtt mentünk délutánra dolgozni. És ez még nem is volt minden, mert volt közös munkànk is. Jobban mondva, ma is tanultam tőle valamit. Olyan jó volt, hogy most megint visszasírom azokat az időket, amikor ez szinte mindig így volt.
Patrik túl van a földrajz szóbelin is, nem tudom leírni mit húzott, pedig elmondta. (Csak nekem ez a földrajz akár kínaiul is lehetne). Nem tudott mindent, de volt amiről annyit beszélt, hogy megkérdezték, sok minden van még a papíron? Mire mondta, hogy ez nincs a papíron, fejből mondom. De azért voltak kérdések is, amik nem nagyon mentek neki. Na majd meglátjuk...
Reggel biztos nem lesz könnyű felkelni, négy és fél óra múlva már indul a nap.