2018. okt. 17.

Fáradt

Van az a kowalsky meg a vega dal, ami úgy kezdődik, hogy "Fáradt reggelek, nehéz nappalok..."
Ez a dal lehetne a mottója ennek a hétnek. Nem is tudom, hogy mikor voltam utoljára ennyire fáradt minden értelemben. Ma azon kaptam magam, hogy kb két percig bámultam magam elé azon tűnődve, hogy hogy is kell valamit csinálni, amit naponta legalább tízszer is szoktam.
Ha lenne még pár nap szabim (úgyse engednének most el), egy percet sem dolgoznék a jövő héten. De ezen kár is gondolkodni...
De lesz ez jobb is...

2018. okt. 16.

Meglepetés volt

Az ilyen dolgok, események, váratlan meglepetések azok, amik miatt, amikkel azért a hétköznapok is sokkal elviselhetőbbek.
Megint teljesül egy pont a bakancslistánkról. Eriknél is szerepel, ezt már egyszer mondta, és nálam is.
És megint lesz mit várni majd (meg közben persze a szokásos hétvégi meccsek is lesznek, ahol most szombaton is a fájós térdemmel is ugrálni fogok)


2018. okt. 15.

Kinek mi

Erős kezdés volt nálunk a hétfő. A gyerekek kétharmada orvosi rendelőben járt iskola helyett. Erikkel kapcsolatban így is készültünk, már tegnap is vacakul volt. Neki hörgő gyulladása van, cefzilt kapott rá, meg köptetőt, amit pont úgy képtelen lenyelni, mint kicsi gyerekként. A tablettákkal is vannak gondjai, a nagyobbakat nagyon nehezen nyeli le, de ezek a szirupok/löttyök sehogy sem mennek le a torkán. Még le sem nyeli, már jönne is vissza. Kicsi gyerekként ez pont így is történt, most azért már tű uralkodni magán. De abban biztos vagyok, hogy ez a mixtura pectoralis nem fog elfogyni, ha rajta múlik.
Roland volt a nagy meglepetés ember reggel, mert háromnegyed hatkor még beszéltünk, ébren volt, készülődött a nulladik órára, majd aztán fél hétkor már hívott anyám, hogy a Roli hányt, mi legyen vele. Nagy dolgokra nem számítottam attól, hogy itthon marad, meg orvoshoz is csak az igazolás miatt ment. Délutánra úgy tűnt, hogy már jól is van, és ez a vírus ahogy jött, úgy ment is (már majdnem meg is gyanúsítottam, hogy lógni akart), de aztán este egy pillanat alatt lesápadt, bágyadt lett, panaszkodott, hogy fáj a hasa, és már ment is a wc-re. Úgyhogy lehet mondani, hogy ketten kétféle vírussal pingpongoznak itthon. Remélem, hogy lejátszák majd ők ezt, és nem lesz szükség rá, hogy bárkivel is párost játszanak.

2018. okt. 14.

Még nyújtom a percet

Annyira jó volt ez a hétvége, hogy csak húzom az időt még a lefekvés előtt, mert annyival is tovább tart.
Nem történt semmi extra, ma a bevásárláson kívül a lábamat sem tettem ki a kapun. Hihetetlen jól esett a lelkemnek, hogy mindenkinek ízlett az ebéd, hogy üresre mostam a szennyestartót, és minden ruha be is került a szekrénybe, hogy ágyneműt mostam, hogy kitakarítottam a hálószobánkat, hogy kisikáltam végre a wc-ket olyan alaposan, ahogy azt terveztem már egy ideje, hogy megpucoltam a tükröket, elpakoltam a mindenféle begyűjtött emlékeinket (meccsfüzet, meccsjegy,parkolójegy, stb).
Pedig a térdem úgy fáj, hogy nem voltam benne biztos, hogy képes leszek ennek akár a töredékére is.
Lassan viszont búcsút kell intenem a hétvégének, és megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy alig öt óra múlva kelni kell, és alig hat óra múlva újra be kell szállni a mókuskerékbe.

2018. okt. 13.

Végre

Ha tudtam volna, hogy elêg leírnom, már előbb is megtettem volna...ma olyan nap volt, amikor senkinek nem kellett menni sehova, nem volt iskola, nem mentünk dolgozni...még sok ilyet szeretnék.
Igaz, hogy a Balaton parton sétálás helyett cipőboltban, ruhaboltban, és drogériákban is jártunk, kihasználtuk a glamour napok kuponjait. Azt nem mondom, hogy csúcsra járattuk ezt a kupon dolgot, de azért sikerült szép összegeket megspórolni a drogériákban.
Ezen kívül még pihentünk, aludtam is egy jó haromnegyed órát délután, és élveztük a semmit tevést.
Bevallom, azért furcsa volt, és volt bennem hiányérzet amiatt, hogy szombat van, és nem megyünk meccsre, de válogatott szünet van ezen a hétvégén.

2018. okt. 12.

Lenyűgöző fiaim

Néha csak úgy egyik ámulatból a másikba esek a gyerekeim miatt. Azt eddig is tudtam, hogy jó fejek, meg minden, de azért van, hogy erre az alapfelállásra rátesznek egy lapáttal.
Erik például azzal, hogy valahogy, valamilyen rejtélyes oknál fogva úgy döntött, hogy neki mégis fontos ez a tanulás dolog, és azóta rendre ontja is magából a jobbnál jobb eredményeket, zsebeli be a tanárai elismerő szavait. Jó látni ezt, és nagyon drukkolok neki, hogy maradjon meg ez a lendület, és elszántság, mert ha végre tényleg elhiszi magáról, hogy ő is egy nagyon okos, intelligens fiú, akkor bármire képes lehet.
A másik, aki a héten lenyűgözött az önállóságával, az Roli volt. Akinek ugye a múlt héten lekerült a kezéről a gipsz, de mivel még a papírján is az volt, hogy nem teljes a gyógyulás, meg fájt is neki, így pénteken felhívtam az osztálytársa anyukáját, aki beragasztotta neki kine tape-pel. Aztán én meg is feledkeztem a nagy hajtásban az egészről, csak mindig nyugtáztam, hogy jé, még mindig rajta van a kezén a tapasz...mire ma este kiderült, hogy a héten kétszer is volt újra ragasztatni. Felhívta a Gabit, megbeszêlte mikor mehet, és ment...

2018. okt. 11.

Elrohant

Úgy elveszett az idő ezen a héten, hogy egyrészt komolyan rácsodálkoztam ma arra, hogy csütörtök van, másrészt meg nem is nagyon tudok rá visszaemlékezni, hogy volt kedd is. Pedig biztos volt, mert szép sorban szoktak egymás után következni a napok, de úgy összefolyt minden a múlt héttel, hogy nem is tudom mikorra fog ez majd kibogozódni. Biztos, hogy nagyon komolyan befolyásolja ezeket az összezavarodott érzéseket, hogy a munkával is úgy vagyunk, hogy még a múlt heti sincs kész teljesen, de már csináljuk az ehetit is, és közben már várakozik a következő heti is. Elképesztő kavalkádnak vagyunk a részei, és a többség úgy érzi, ilyen katyvasz itt még sosem volt. Pedig sok mindent végigcsináltunk már.
Azért még nyomokban fellelhető bennem az optimizmus, mert nagy merészen azt mondtam ma, hogy senki ne aggódjon, legkésőbb december végéig minden lemaradásunkat behozzuk majd.
Az mondjuk engem a munkahelyi dolgoknál is sokkal jobban zavar, hogy itthon mennyi lemaradásom van. Nem is házimunkára gondolok, hanem inkább nyugodt beszélgetésekre, sütisütésre (lehet, hogy már nem is tudok olyat?), ölelkezésre, filmnêzésre, sétálni a Balaton parton (ezen sokat segítene, ha mondjuk az utca végében lenne a Balaton). Jó lenne látni, hogy mikor lesz ilyen, mikor lesz olyan nap, amikor egyikünk sem dolgozik, nem kell iskolába menni, nem kell valami sürgős, fontos, halaszthatatlan dolgot intézni...kicsit nyugodtabb lennék, ha tudnám, hogy melyik lesz ez a nap. Számolhatnék addig vissza... például