2017. febr. 19.

Uncsi

Az időjárás.. mi más? Tegnap elkiabáltam ezt a napos időt, ma reggel már megint köd volt. Napközben ugyan próbálkozott a nap, de a köd győzött már megint. Az előbb megnéztem a 30 napos időjárás előrejelzést, hátha látok valami biztatót, de nem.. még március 21-re is csak hét fokot ígérnek most. Pedig az azért durva lenne.. Kezdem úgy érezni, sosem lesz már ennek vége. Pedig nem mondhatja senki, hogy nem volt hideg, mert aztán ezen a télen volt benne részünk bőven.
Azzal vigasztalgatom magam, hogy majd biztos a nyár is ilyen igazi nyár lesz, és akkor bőven kiélvezhetem a napsütést, meg a meleget.
Emiatt aztán nem is sok kedvem van már semmihez sem. Azon kapom magam, hogy a második könyvet tettem félre, hogy mégsem érdekel. A hatvanakárhányadik oldalig jutottam mindkettővel, de még egy kicsit sem fogott meg, csak untat, úgyhogy inkább hagytam. Pedig ilyen nem nagyon szokott velem előfordulni. Olyan van, hogy egy-egy könyvnek az eleje nem az igazi, de mindig átrágom magam rajta addig, amíg aztán mégis érdekelni fog, és a végén meg örülök, hogy nem hagytam magam az elején.
De azért ma kicsit rendbe raktam a spájzot. Hála a jó kapcsolataimnak, szereztem magamnak helyes kis farekeszeket, és most azok vannak a polcokon, és így sokkal rendezettebb az egész. Amúgy is csúnya szegény, mert ugye itt nem festettünk, nem cseréltünk burkolatot sem (fújderonda sárga linóleum van ott), így legalább most már másképp fest. Egy rekesz helyett majd szerzek másikat, mert az kicsit viseltes, meg még kell egy kisebbet is szereznem. Még szerencse, hogy tudom, kihez kell fordulnom, és hogy mit kell kérnem. :) Meg szerencse, hogy jófej akihez fordulok, és segíteni is fog. :)

2017. febr. 18.

Szombat

Végre ma sütött a nap. :) Egész héten nem láttuk, tulajdonképpen nem csak a napot, hanem majdnem az orrunk hegyét sem, akkora köd volt, de ma végre kitisztult az ég, és a napocska utat tört magának. :) Éppen itt volt az ideje.
Ennek örömére ma meccsen voltunk, sajnos nem Fradi meccsen, hanem egy igen gól gazdag Videoton-Újpest meccsen (mit lehet tenni, ha ők játszottak a "szomszédban"?). 5:1-re nyert a Vidi, ha esetleg valakit érdekel. :P
De még mielőtt elmentünk, babáztam egy kicsit a húgoméknál, akinek épp jól jött, hogy van valaki kéznél, aki egy kicsit dajkálja a kicsi fiút, nekem meg pont jól jött, hogy van, akit egy kicsit dajkálhatok. :)
Azért, hogy ne legyen teljesen felhőtlen a mai napom, idegesít, hogy fáj a bal lábam. Most már nem is tudom eldönteni, hogy honnan indul a fájdalom, mert tegnap még meg mertem volna esküdni, hogy a térdemtől, de ma már elbizonytalanodtam, mert egészen a derekam környékéről érzek valami szúrás-félét, ami végigmegy a lábamon, és kb. a lábszáram közepén, oldalt fáj a legjobban. Nagyon idegesítő, az egyszer biztos. Remélem pont olyan váratlanul el is fog múlni, mint ahogy tegnap érkezett.

2017. febr. 17.

Érdekes

Részlet egy 2010. február 23-ig blogbejegyzésemből:

"Hogy látom magam 10 év múlva? 
Tele ráncokkal, és szarkalábakkal. :D Lesz két felnőtt korú fiam (21 és 18 évesek), és egy nagyon kamasz harmadik (15). Adnak majd elég dolgot, és gondolkodnivalót. Már megtalálom az igazán nekem való hivatást, és élvezettel csinálom, miközben terelgetem a kiskirálynőt az oviban. A párommal való kapcsolatom kiegyensúlyozottabb, mint valaha."


A vicces az egészben, hogy majdnem minden stimmel eddig... körülbelül mostanában kéne kiskirálynőnek érkeznie ahhoz, hogy majd aztán terelgethessem őt az oviban. :) Van amúgy, ami nem változik. Örömmel vállalnám most is a "kihívást", amit egy negyedik gyerek jelentene, de egyre inkább belenyugszom, hogy itt bizony nem lesz több babasírás, esetleg majd akkor, ha a kis Gergőre kell vigyázni alkalomadtán. :)

De amúgy nem ezért olvastam vissza, hanem mert kíváncsi voltam, hogy milyenek is voltak azok a régi februárok. Nem fedeztem fel túl sok különbséget, bár határozottan kiegyensúlyozottabb vagyok, mint mondjuk 2009-ben, vagy 2010-ben. :) 2012. februárjának végén tudom, hogy madarat lehetett fogatni velem. .) Mindjárt négy éve lesz, hogy itt dolgozom. Azért gyorsan telik az idő, nem?

2017. febr. 16.

Kérd és megadatik

Biztos nem mindig ilyen egyszerű ez, de a héten én úgy jártam, hogy egyik nap kimondtam valamit, másnap meg, mire beértem dolgozni, ott várt az email, hogy lehetőség van jelentkezni ilyen-olyan képzésekre. :) Egy pillanatra tátva maradt a szám, hogy nahát.. épp tegnap beszéltünk erről, és lám..aztán elvigyorodtam,és megnéztem a lehetőségeket.
Aztán félre kellett tennem a levelet, mert fontosabb dolgom is akadt, egészen máig.. amikor fogtam magam, és jelentkeztem excel tanfolyamra, access tanfolyamra (ezt nem hirdetik, de van egyéb kategória, így fogtam magam, és beírtam, hogy ez még érdekelne), és háromféle tréningre is. Időgazdálkodás, konfliktuskezelés, munkahelyi stressz kezelés. A tréningek közül is érdekelt volna még több is, csak nem volt pofám az összeset bejelölni. :D :D
Így aztán most kíváncsian várom, hogy mikor érkezik az email, amiben megtudom majd, hogy mikor kezdődik, és hogy egyáltalán mehetek e. :)
Végre valami más is történik a megszokott dolgokon kívül. :)

2017. febr. 15.

Nagyon várom

Hangulattól függően vagy így:



vagy pedig így:


De az biztos, hogy napról napra jobban várom már. Nálunk a héten még csak ködös-zúzmarás idő volt, és kezdek teljesen befordulni tőle. Mikor lesz már tavasz végre?

2017. febr. 14.

Sejtem

Nem mondhatom, hogy értem, mert azért az biztosan nem lenne teljesen igaz, de azért azt hiszem, kapisgálom, hogy milyen érzések vezetnek ahhoz, amikor valaki elindul egy zarándokútra, vagy épp csak elvonul a világtól x időre.
Azt sem mondhatom, hogy nekem most épp erre lenne szükségem, de igen, néha megfordul a fejemben, hogy bár megtehetném, hogy kiveszek mondjuk egy hónap fizetés nélküli szabadságot, és kiszakadok egy kicsit úgy igazán a mindennapi taposómalomból.
Nem, nincs baj amúgy, csak néha besokallok én is attól a rengeteg mindenfélétől, ami inger formájában ér nap, mint nap. Néha szeretnék kitörni, és mást csinálni, néha meg szeretnék mindent ugyanígy hagyni.
Épp ma például minden vágyam lett volna újra az iskolapadban ülni. De holnap tuti, hogy még a hideg is kiráz majd a gondolatra. Lehet, hogy holnap majd arra fogok vágyni, hogy megint legyen itt egy kisbaba, akiről gondoskodni kell.
Addig meg, amíg ilyen hektikus vagyok, lehet, hogy valóban jót tenne nekem, ha elindulnék egy zarándokútra, ahol menet közben lecsendesedne a lelkem.
Na persze maradok.. :D

2017. febr. 13.

A hétfő, ami hétfő is maradt

Volt az a múlt heti hétfő, amiből ugye rögtön csütörtök lett, és ezzel azt hiszem, ki is vívta az év legjobb hétfője díjat. A mai hétfőnek nem volt semmi nevezetessége, simán csak az maradt, aminek indult. Azt azért nem mondom, hogy szörnyű, hogy mennem kellett dolgozni, mert nincs ezzel baj, egyáltalán. Nem felejtettem el, hogy volt idő, mikor kifejezetten sz.r munkahelyem volt még annál is sz.rabb fizetéssel. Meg azt sem felejtettem el, hogy hány év telt el úgy, hogy azért epedeztem, hogy ezen a munkahelyen dolgozzak. Szóval, így nézve, minden a legnagyobb rendben.
Úgy nézve azonban, hogy az embernek sosem jó az, ami éppen van, azért még kibírtam volna itthon egy pár hétig. Teljesen jól érezném most magam kicsit bezárkózva a saját világunkba, nem is nagyon kilépve onnan, és csak azokat a dolgokat megosztva, amit én szeretnék, és csak azokat a dolgokat beengedve, amiket én szeretnék beengedni. De miután ilyen nem lehetséges, így meg kell barátkoznom azzal a gondolattal, hogy abból kell kihozni a lehető legtöbbet, ami jut. :) Ebből a hétből például azt, hogy legalább a hét nagy részében egy műszakban dolgozunk, és mindketten itthon leszünk egész hétvégén. Erre például jó várni, hogy péntek este majd együtt hazajövünk, és aztán egyikünknek sem kell menni egész hétvégén sehova sem, csak ahova kedvünk tartja. :)
Rolandnak viszont úgy tűnik, ez a hétfő rögtön péntek is lett. Nem nagyon vészesen beteg, de talán jobb lesz, ha itthon marad. Még csak meg van fázva, nem komoly, de jobb lesz neki, ha marad itthon, és sem ő nem fertőz meg senkit a suliban, se nem szerez be további bacikat, vagy akármiket a meglévőkhöz. (na mondjuk ahhoz semmi kedvem, hogy ott üljünk a gyerekorvosnál az igazolás miatt órákat, de mindegy, mert fogunk.. kedv nélkül)