2017. márc. 22.

Ezt nem mondtam

Nem is mondtam még, hogy most már ott tartunk, hogy lassacskán tényleg elkezdik kiszínezni a házunkat. Igaz, nem egy kapkodó idegbeteg a banda, akik csinálják, mert tegnap már itt voltak, arra jöttünk haza, hogy itt simogatja a falat két ember. :) De aztán ma megint nem jöttek. Igaz, mondták, hogy egyszerre két helyen fognak dolgozni, de azt nem, hogy az azt jelenti, hogy nálunk leginkább nem csinálnak semmit, amíg a másik helyen nem jutnak el odáig, ameddig szeretnének.
Mindegy.. most már meglesz, az biztos, mert minden adott hozzá. Itt vannak a színezővakolatok, várják, hogy valaki kiürítse azt a rengeteg vödröt, amiben hozták, és felkenje a falra.
Én is várom. :) Mert akkor lesz kész. És tök jó érzés lesz, hogy ezt is elértük.. harminc év után végre színe is lesz a háznak. :)

2017. márc. 21.

Végre

Remélem mindenkinek jutott ma a jó kis meleg napsütésből. Hát én be sem tudok telni vele. :) Igaz, reggel még télikabátban mentem dolgozni, de délután már a kezemben hoztam. :D És aztán a vásárláshoz már kabátot sem kellett venni. :)
Az más lapra tartozik, hogy a tizennégy és tizennyolc év közöttiek már rövidnadrágot kerestek/követeltek azonnal. Az egyik persze tudta, hol vannak, ő nemes egyszerűséggel csak elővette a szekrényből, a másik meg csak duzzogott, hogy bezzeg ő nem kaphat. De neki még nem vettem elő, mert képes lesz holnap reggel rövidnadrágban iskolába menni, és hát azért még mégiscsak március van csak. :) :D Most ezen még én magam is elvigyorodtam, mert május végén, amikor esetleg ugyanennyi fok lesz (de legyen inkább több), akkor már semmi kifogásom nem lesz a rövidgatya ellen. :D

2017. márc. 20.

A boldogság világnapja

Nem tudom, ki mindenki tudta, hogy ma épp a boldogság világnapja volt. Én bevallom, a facebookról értesültem róla, és nem néztem utána, hogy valóban így van e, vagy sem. Akár lehet is. (meg akár minden nap lehet a boldogság világnapja)
De mi is a boldogság? Kinek, mi, ugye..
Nekem a boldogság:
- a gyerekeim
- a férjem
-egy őszinte mosoly
-egy ölelés
-egy jó csokis süti (vagy kettő)
-együtt menni dolgozni, és együtt jönni haza
-megvalósítani valamit, amire vágytam
-írni
-olvasni
-cigizni (még ha gáz is, hát azért legalább őszinte)
-kisbabát ringatni
-frissen mosott ágyneműben aludni
-ha eltelik egy hét is fejfájás nélkül
-nyaralás
-Balaton
-naplemente
-napsütés
-fagyi
-megpillantani valamit, amit már rég láttam
-kutyát simogatni
-madárcsicsergést hallani hajnali fél ötkor

És még egy csomó minden más is, ami most hirtelen nem jutott eszembe. És nektek?

2017. márc. 19.

Egy kulcsot találtam magamhoz

Azt hiszem, most, hogy már jó alaposan körülnéztem belül önmagamban (és nem minden tetszik, amit találtam) megállapíthatom, hogy az én jó működésemhez elengedhetetlenül szükségesek a feladatok. Abból sem elég egyszerre egy, mert mindig kell egy azonnal végrehajtandó, egy olyan, amin lehet gondolkodni, és egy olyan, ami sok-sok időt és energiaráfordítást igényel.
Ez itt most a legnagyobb baj. Hogy "kevés" a feladat. (tessék ezt jól érteni) Mert hirtelen rámszakadt az az érzés, hogy minden megvan, és akkor jöhet a lazítás, az élvezkedés. Az meg nem megy, mert közben mégis mit csináljak? Hogy lehet heteket eltölteni úgy, hogy nincs semmi olyan dolog, ami plusz energiát igényel? Mert ugye energia attól lesz, hogy közben adunk is valahova. Legalábbis nálam ez így működik.
Úgyhogy most magamban gyártom a kis feladatlistáimat. A jövő hétre rögtön meg is van, mert Patrik szombaton utazik Angliába. Még kell venni egy-két dolgot neki (zoknit, pl.), gyógyszereket beszerezni, hogy tudjon vinni magával fájdalomcsillapítót. Van egy olyan feladatom is, aminek határideje van, azzal foglalkozom azért gondolatban, de még nem csíptem el a vezérfonalat. Ha az meglesz, akkor minden rendben, máris sínen lesz minden.
Közben még esik az eső, pedig a telefonomra már délután megérkezett az értesítés, hogy "Érkezik a tavasz!" Én repesve várom. :)

2017. márc. 18.

Mára

Nem nagyon tudom mit írjak. Ez az eső kimosott belőlem minden kis morzsányi aktivitást és kreativitást. Ma délután rendet akartam rakni a spájzban, de aztán inkább elvonultam olvasni,  a spájzra meg rácsuktam az ajtót. :D Nem mintha ettől jobb lenne, de a pillanatnyi kedvnek engedtem. Majd jövő héten megbánom, hogy megint nem csináltam meg. :)
Amúgy meg ma ahhoz lett volna kedvem, hogy vegyek valamit a lakásba.
Például ilyeneket:



2017. márc. 17.

Jó volt

Tök jó nap volt ez a mai. Nem számítva, hogy kb. három és fél órát sikerült aludnom, mert igazából egészen fél tizenegyig ez nagyon fel sem tűnt. Akkor éreztem csak először azt, hogy most akár állva is képes lennék egy pár percre elaludni. Napközben azért még többször előjött ez az érzés, de mindig volt valami, ami továbblendített, és végül még ugye most sem alszom.
Mondjuk most már leginkább azért nem, mert a gyomrom ádáz küzdelembe kezdett valami ellen, amit magam sem tudok, hogy mi lehet, de egyáltalán nem jó érzés. Sőt, leginkább szörnyen rossz, mert fáj, és nem jó sehogy sem. Remélem reggelre elmúlik, mert nagyon nem örülnék neki, ha nem csak a beharangozott eső rondítana bele a hétvégébe, hanem még valami kórság is.

2017. márc. 16.

Összevissza hét

Furcsán alakul ez a hét ettől, hogy pont a közepén volt egy szombat (vagy vasárnap), amitől a kedd olyan péntek-szagú volt, a csütörtök meg hétfő hangulatú. Egy kicsit hihetetlen is, hogy holnap meg már megint péntek, mintha rögtön két hetet tudtunk volna le egyben.. :) Még csavarok is egyet ezen az összevisszaságon, mert egészen eddig délutános voltam, holnap meg reggeles leszek. Majd hajnalban emlékeztetem magam rá, hogy ez az egész az én ötletem volt, hogy egy kicsit nyújtsak a hétvégén, mert ugye mennyivel jobb péntek délután három körül hazaérkezni, mint este fél tízkor. A kettő között van egy csomó idő, amit jól el lehet tölteni mindenfélével. Lehet mondjuk, hogy leginkább fedettpályás távolbanézés lesz a mindenféléből, de az is jó, ha itthon lehet csinálni. :)
Megyek is.. mert alig négy óra múlva kelni kell.