2017. nov. 17.

Semmi különös

Nem nagyon tudok ma miről mesélni. Az volt a legjobb, hogy végre péntek lett, és délután úgy lehetett hazajönni a munkából, hogy most két napig nem kell bemenni. :) Roli is mondta ma este, hogy de jó, hogy holnap nem kell menni suliba, ez a hét nagyon hosszú volt. Nem is emlékszem rá, hogy mondott e már ilyet valaha.
Patrik nincs a legfényesebb formában, ami nem túl jó hír egy héttel a szalagavató előtt. Megfázott (pedig a héten többször is úgy jött haza, hogy még sapka is volt rajta), és nagyon fáj a lába. Nem lehet tudni, hogy mitől, mert nem történt vele semmi, de azt mondja, van olyan is, hogy alig tud menni. El sem tudom képzelni, mi lehet ez, az osztályfőnöke szerint csonthártyagyulladása van (mert neki már volt ilyen). Azon gondolkodom, hogy vajon hova lehet ezzel fordulni, ha így marad a dolog. De gondolom legcélszerűbb a háziorvosnál kezdeni, mert beutaló nélkül nem is lehet bejutni sehova.
Erik ezen a hétvégén is focizik, remélem, hogy holnap reggel már nem fog esni, nagyon utálnám, ha bőrig ázna a meccsen.
Nagyon elfáradtam a héten, úgyhogy épp itt az ideje befejezni, és aludni egyet. Végre nem kell hajnalban kelni. :)

2017. nov. 16.

Teljesítette

Tegnap este megemlítettem, hogy palacsintát ennék.
És ma délelőtt kaptam egy emailt, benne egy fotóval, hogy elkészült a palacsinta. :) Aztán nem sokkal azelőtt, hogy már hazafelé készülődtem, jött egy újabb felcsigázó email, ahol a palacsinta mellett ott volt a párolt alma is, és a nutella is. Úgy összefutott a nyál a számban, hogy gondoltam, na, most akkor fogom magam, és indulok is haza. :)
Ez abszolút a nap fénypontja volt. :) Annyira jól esett, hogy a kedvemért nekiállt, megcsinálta, és még arra is gondolt, hogy én mennyire szeretem az almatöltelékes palacsintát. :)

Ezen kívül nem is érdemes semmi másról szót ejteni. Főleg, mert most én is pont így vagyok már:


2017. nov. 15.

Ez a hét

Ezen a héten, amellett, hogy tök jó, hogy megint csak négy napot kell dolgoznom még itthon is nagyon jó sorom van. Balázs ugyanis szabin van, és így nem kell főznöm sem, meg egy csomó minden elintéz, megcsinál amivel nem kell már munka után időt töltenem. (és akkor ennyit arról, hogy megosztjuk e, vagy sem a házimunkát)
Ráadásul külön jófejség tőle, hogy minden hajnalban felkel, hogy engem ébresszen, és aztán elvigyen dolgozni.
Az más kérdés, hogy bentről hiányzik nekem, mert ha időnk épp nem is lenne egymással lenni, de mindenképpen tök jó lenne, ha legalább néha tudnánk pár szót váltani. Igaz, mindent elkövet itthonról is, mert időnként kapok tőle egy-egy emailt, ami mosolyra fakaszt, és tök jól esik, és kb. úgy kell is, mint egy falat kenyér.
Az, hogy a kolléganőmnek el kellett mennie műtétre régóta köztudott, és azt gondoltam amúgy, hogy fel vagyok készülve az erőltetett menetre. Nem is mondom, hogy nem, de letaglózó az a fajta minden, ami most hirtelen az elmúlt két napban a nyakamba szakadt, és néha úgy érzem, nem is fogok a végére jutni. Általában mi ketten szoktuk csinálni azokat a dolgokat, amik több utánajárást, levelezést, több számítógépes munkát igényelnek, a harmadik kolléganőnk inkább a munkánk fizikai részét szereti jobban csinálni. Az, hogy ennek mi az oka, szóra sem érdemes, a lényeg úgyis az, hogy amit eddig ketten csináltunk, azt most nekem egyedül kell. Közben ezerféle kérdés mindenhonnan, amire tudnom KELL a választ, ezerféle kérés mindenfelől, aminek eleget kell tenni. Meg tudom csinálni, de nagyon észnél kell lennem, az biztos.
Így most tényleg inkább annak az oldalnak örülök, hogy az itthoni dolgokra a héten bőven elég minimális energiát fordítanom, és még az is belefér, hogy elalszom a kanapén este hattól fél nyolcig. :) Pedig egyébként minden napot utálok, ami ilyen, hogy csak én megyek dolgozni, Balázs nem. :)

2017. nov. 14.

Roliról

Van vele szemben egy jó nagy adag bűntudat bennem. Mert ő az a gyerekem, akire valahogy sosem jutott elég idő, sosem jutott ugyanaz, mint a többieknek. Nyilván nem lehet patikamérlegre tenni semmit velük kapcsolatban, és az is nyilvánvaló, hogy ő harmadik gyerekünkként született, így aztán semmiképp sem lehetett olyan kiváltságos helyzetben, mint mondjuk a legidősebb bátyja, akinek majdnem három évig osztatlan figyelem jutott mindenhonnan.
Ráadásul Roli nem is egy egyszerű gyerek. Semmiképp nem hétköznapi, soha nem is volt az, de ahogy telik az idő, úgy lesz még nekem is egyre szembetűnőbb, hogy mennyivel másabb, mint a két bátyja. Lehet, hogy most, nála csúcsosodik ki igazán ez a generációs akármi, amiről annyit olvasni mindenfelé, és ezért ilyen látványos. De az is lehet, hogy csak ráfogom erre, mert van mire fogni, és attól lett ilyen kis érdekes személyiség, mert így alakult az életünk, ahogy.
Az biztos, hogy mostanában nagyon nehéz őt követni. A beszélgetéseinknek gyakorlatilag se eleje, se vége, mert elkezd valamit, és közben százfelé csapong, és én már nem is tudom követni, hogy miről van szó. Főleg, mert időnként megakad, mert angolul jutnak eszébe a szavak, és keresgéli a magyar megfelelőjét. A tanulás mondhatni tökéletesen hidegen hagyja, a leckeírás minden nap tortúra, mert úgy utálja, amennyire csak lehet. Ugyanakkor, minden, az érdeklődési körébe beleillő dolgot hihetetlen kitartással és elképesztő kreativitással szippant magába. Bármit megvalósít, amit szeretne, legyen szó telefonképernyőt kivetítő akármiről, vagy épp papírból készült ilyen-olyan fegyverekről. Bámulatosan rajzol még mindig.
Jelen pillanatban rengeteg barátja van, és úgy látom, mindent el is visel tőlük a barátságuk érdekében. Simán hagyja magát kihasználni, simán hagyja magát átverni, és feltétel nélkül meg is bocsát mindenkinek mindent.
Még mindig elképesztő módon tud szeretni, még mindig képes bármikor odajönni, és megölelni, puszit adni.
Vannak bőven kiskamaszos allűrjei is már. Úgy fel tud csattanni, ha valami nem tetszik neki, hogy felnőtt emberek is megirigyelnék. A két bátyja közül még mindig Erikhez húz inkább, pedig ő az, aki többet piszkálja, mint Patrik.
A szobája szent és sérthetetlen, és szörnyű kupleráj van. Képtelen rendet tartani, szerintem nem is érti, hogy nekünk ez így miért nem jó, amikor neki épp tökéletes úgy, ahogy van. Az íróasztala két szélén feltornyozva a tankönyvei, és a füzetei, az ágy alatt mindenféle.. a chipses zacskótól, a telefontöltőn és szelfiboton keresztül az üres üdítős flakonig minden megtalálható. Nem nagyon szereti, ha más is van ott rajta kívül.
Szétszórt a végtelenségig, hol itthon marad a tesicucc, hol az iskolában. Ezek a dolgok egyáltalán nem fontosak neki.
Őrületes mennyiségű zeneszámot ismer, nem csak a kortárs zenékből, hanem nagyon régi számokat is. Egy-két hangból már fel is ismeri, hogy milyen szám következik a rádióban, és énekli vele együtt.
Még mindig folyton tele van sebhelyekkel, valahogy mindig sikerül valami sérülést beszereznie.
Olyan, mint egy kis vidám forgószél, aki mellett nincs egy perc nyugalom sem, nincs egy perc megállás sem. Szeretnék hozzá türelmesebb lenni, de néha nagyon nehéz.
De persze imádjuk így, ahogy van. :)

2017. nov. 13.

Jó nap

A függönyök maradtak úgy, ahogy voltak, és ott, ahol vannak. :) De nincs semmi baj ezzel, majd meglesz valamikor.
Viszont lett új wc ülőkénk (szerintem csak nálunk történik az meg, hogy nem egészen egy év elég volt ahhoz, hogy máris tönkremenjen), és még én is 98 százalékban elégedett vagyok vele. :) Az a két százalék meg belefér.
Lett egy új kabátom is, a régi ugyanis már több sebből vérzett, és mostanra a cipzárja is teljesen megadta magát. Egy cipzárcsere meg itt nálunk kb. négyezer forint. Annyit meg nem gondoltam már költeni egy három éves, kínai boltban vásárolt kabátra. Bementünk a H&M-be, és a harmadik percben már meg is találtam azt, ami pontosan az volt, amit kerestem. Fekete, kicsit karcsúsított, szőrös kapucnis, és nem túl hosszú. Épp csak a méreten vacilláltam egy keveset, és már vittem is. Még szerencsém is volt, mert 9990 Ft-ról még 30 %-kal le volt árazva. Biztos tavalyi modell, vagy nem tudom, de igazából nem is nagyon izgat. Örülök neki, és tök jó, hogy az a szőrös kapucnija olyan, hogy jó szorosan a nyakam körül van, oda aztán most semmi hideg nem megy be.
Aztán ebédeltünk a Burger Kingben. Hármasban, Patrik volt velünk, mert ő ma is csak délután ment az angol OKTV versenyre.
Délután még voltunk Patrikkal szemvizsgálaton. Semmi változás nem történt, se nem javult, se nem romlott a szeme, mindössze műkönnyre van szüksége, mert elég száraz. (vagy többet kéne sírnia.. :D) Emiatt szokott neki fájni is, mármint a túlzott szárazság miatt. (és emiatt a fájdalom-érzet miatt kértünk időpontot a vizsgálatra, mert simán azt gondoltam, hogy valami változás történt a látásában, de már nem veszi annyira észre, mint korábban) Ez után még elmentünk a bőrgyógyászatra, mindenki megkapta a maga krémét, samponját, jó tanácsait, és már jöhettünk is. :)
Erik még elment edzésre. Bámulom a kitartását továbbra is, mert ebben az esőben-szélben sem fordult meg a fejében, hogy lógna inkább, hanem ment. Ráadásul gyalog ment, pedig az apja felajánlotta, hogy elviszi.
Hamar vége lett a napnak, még jó lett volna tovább élvezni, de sose legyen rosszabb hétfőm. :)

2017. nov. 12.

De jó

Most aztán még sokkal jobban örülök annak, hogy holnap nekem még hétvége lesz, mint ahogy azt tettem péntek este. :) Valahogy egyáltalán nem fog hiányozni, hogy hajnalban felkeljek, és elmenjek dolgozni. Bőven ráér ez majd kedden is.
Meg aztán el is fáradtam. Igaz, mindig elszégyellem magam, és eszembe jut Julia, amikor az egész vasárnapot végigtakarítom, meg mosással töltöm, mert nála olvastam egyszer, hogy milyen szomorú, amikor ezt látja/hallja, mert a vasárnap nem erre való. Tökéletesen igaza van, úgyhogy igen, azóta minden ilyen vasárnapon szégyellem magam, de nálam általában úgy van, hogy a szombat a lazább, és vasárnap kicsit jobban belehúzok.
Ma végre kitakarítottam a fürdőt. Már azóta készültem rá, mióta a múltkor a wc-t olyan szépen sikerült rendbe tennem, de valahogy minden nap elhalasztottam, mert tudtam, hogy nem csak lepakolni kell a polcokról, de bizony jó alaposan át kell nézni a kosarakat is, mert valahogy mindig csak bele kerülnek a dolgok, kifelé nehezebben. Hmmm.. volt is bőven selejteznivaló üres dezodoros flakon, lejárt testápoló (magam sem tudom, miért is nem dobom ki, ha mégsem szeretem), meg ilyenek. Eltöltöttem az egésszel több órát, mire minden polcot letakarítottam, és még Eriket is meg kellett kérnem, hogy a legfelsőt törölje le, mert a székről sem érem fel. :D De most aztán tiszta minden, a csempe is lemosva, a mosógép is kiglancolva (még a mosószertartály is, mintha új lenne). Gondoltam párszor magamban, hogy minek kellett ekkora fürdőszoba.. :D :D De persze ezt nem gondolom komolyan. :) Ezek után még összehajtogattam a ma mosott két adag ruhát, és mire végeztem, már fél kilenc is volt.
Még elkészítettem a holnapi iskolába menőknek a tízóraikat, összepakoltam a konyhában. Úgyhogy ma nem került sor sütisütésre, pedig az elmúlt hetekben minden vasárnap volt süti. Na, majd jövő héten.. :)
Holnap azért még lehet, hogy a függönyök sorra kerülnek, de csak ha lesz kedvem hozzá.. Ha nem, akkor én holnap tartok vasárnapot. :)

2017. nov. 11.

Félfüllel

Abból szokott a pletyka lenni, amit az ember csak félfüllel hall, aztán még terjeszti is, úgyhogy akkor ez most az lesz. :)
Mert ma félfüllel hallottam a tévében (talán a híradó ment valamelyik csatornán), hogy a posta limitálni fogja a nagyobb cégek részére, hogy mennyi csomagot adhatnak fel. :D Gondolom a tavalyi karácsonyi hajtás ösztönözte őket, hogy ilyen hülye döntést hozzanak. Nem is értem, ha ez tényleg így van.. ők nem profitorientált cég? Mert oké, mindenki tudja, hogy nincs emberük, mert nagyon keveset lehet náluk keresni. De ilyen döntésekkel nem lesz több a bevételük, sőt.. Én ezeknek a cégeknek a helyében, akik érintettek, most nekiállnék, és felhajtanék alvállalkozókat, akikkel szerződést kötnék erre a hat hetes időszakra, ami most következik. Biztos vagyok benne, hogy vannak olyan kisebb fuvarozó cégek, ahol vannak ebben az időszakban üresjáratok (nem a futárcégekre gondolok), mert pl. az építőiparban ilyenkor kevesebb a munka. De ugyanezt a posta is megléphette volna szerintem. Tavaly ilyenkor óta millió és egy lehetőségük lett volna alvállalkozókat keresni, szerződéseket kötni. Nem tudom elképzelni, hogy kevésbé kifizetődő lenne, mint elesni azoktól a csomagbevételektől, amiktől most majd elesnek.
Az mondjuk más kérdés, hogy ha rajtam múlna, a posta már rég nem töltene be ilyen funkciót, amilyet. Én azt gondolom, bőven megérett arra ez a cég, hogy ne élvezhessen monopol helyzetet, mert egyszerűen képtelenek arra, hogy lépést tartsanak az igényekkel. Ezerszer több időt kell várni egy-egy csekkbefizetésre, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. Mondjuk mi kb. évente egyszer vesszük igénybe az ilyen szolgáltatásukat, mert mindent online felületen fizetünk, de olyankor egy agyrém, amennyi időt ott eltöltünk.
Szóval, úgy tűnik, érdekes lesz majd, hogy ki hogyan és mikor fogja megkapni a megrendelt csomagját. Én részemről eddig is előnyben részesítettem azokat a webáruházakat, ahol valamelyik futárcéggel vannak szerződésben, és nem az MPL futárral, de az idén lehet, hogy még inkább oda fogok erre figyelni.
Hozzátenném, hogy még csak november 11-e van. És ők máris azzal vannak elfoglalva, hogy a problémát (ami még nem is áll fenn), hogyan NEM tudják megoldani, ahelyett, hogy mindent elkövetnének a megoldás érdekében. De utálom az ilyen hozzáállást.