2019. jún. 18.

Felirat

Elég sokszor hallottam már, ahogy a mostani fiatalokról vélekedik a többség. Nagy vesszőparipám is, hogy megvédjem őket..a vélekedés kilencven százaléka csak mendemonda.
Aztán amikor ilyen felirattal találom szembe magam az orvosi rendelőben, akkor elgondolkodom, hogy vajon tényleg velük van a baj, és nem inkább velünk?

A fülem a szokásos gyulladt állapotban van, leszívták, belekerült a gyógyszeres csík, kaptam fülcseppet, csütörtökön vissza kell mennem. Még szörnyen fájt este is, de majd csak elmúlik.

2019. jún. 17.

Aúúúú

Ha most azt mondom, hogy bárcsak a fejem fájna, biztos mindenki ráncol egyet a homlokán, és gondolja magában, hogy nem vagyok teljesen normális. Főleg azok után, hogy pont szombaton írtam arról, hogy megkínzott az is. De van annál sokkal rosszabb. Igen... visszatért már megint a fülfájás. Az a pokoli fajta, ami miatt két órát aludtam csak éjszaka, mert sehogy nem tudtam legalább annyira lecsitítani, hogy el tudjak aludni. Van itthon pedig fájdalomcsillapító mindenféle hatóanyaggal, van fülcsepp is. Na, amikor azt belecsöppentettem a fülembe, majdnem sikítottam is...volt vagy tíz perc, amikor nem csak fájt, lüktetett, hanem a dülcsepp majdnem le is marta a helyéről. Kegyetlen és pokoli éjszaka volt, és azt is tudtam, akármi lesz, mennem kell reggel dolgozni, mert van egy feladat, amit ma reggel meg kell csinálni, és a kollégám tegnap délután telefonált, hogy nem tud jönni, mert a kislánya fullad, valószínűleg kórházba kell vinni. Mondjuk azt is tudtam, hogy orvoshoz időpont nélkül nem mehetek, még emlékszem rá, hogy múltkor elküldtek onnan.
Egész nap kitartott a fájdalom, bár onnantól, hogy megjelent egy hordónyi dudor a fülem alatt, és egy sokkal nagyobb a fülem porcos részénél (nem tudom hogy hívják), sokat enyhült. Holnapra van időpontom, délutánra. Őszintén szólva alig várom, mert ha minden igaz, akkor ott elég gyorsan megszabadítanak a fájdalom őrjítő részétől.
Bárcsak remélhetném, hogy ez az utolsó ilyen füles bejegyzés..

2019. jún. 16.

Bajnok

Ma lett igazán hivatalos, hogy Erik az idén bajnok lett a helyi U19-es focicsapattal.
Azért csak ma, mert a felnőtt csapat még tegnap délután osztályozó meccset játszott a Tatabányával az nb3-ba való feljutásért. Egy góllal sikerült kiharcolni, így ma, miközben mindhárom bajnokcsapat átvehette az érméket, annak is örülhettek, hogy a következő szezonban egy osztállyal feljebb játszanak majd.
Annyira jó őt úgy látni, hogy a saját sikerére lehet végtelenül büszke. És annyira büszke vagyok rá.





2019. jún. 15.

Mindig ez a fejfájós

Annyira tudom utálni ezeket a fejfájós napokat. Ma reggel is úgy ébredtem, hogy tudtam, ebből bizony nem lesz semmi jó. Azért reménykedtem benne, hogy ha megiszom a kávémat, és veszek be egy jó fájdalomcsillapító triót, akkor sikerül az elviselhető kategóriában tartani.
Persze nem így lett, és alig negyed óra alatt beláttam, hogy nincs mese, kicsit le kell feküdnöm, és meg kell talàlnom azt a pozíciót, ahol, ha nem mozdulok, elmúlhat, vagy legalább lehet olyan, amivel képes leszek arra, hogy tegyem a dolgomat.
Röpke másfél óra múlva még két fájdalomcsillapító kellett, és egy újabb kávé, de már elkezdtem működni.
Igaz, egész nap csak csökkentett üzemmódban léteztem, és a fejfájás is velem volt végig.
Azt remélem, hogy a szokásos menetrend szerint le is zajlott ez az egész ma, és holnap sokkal jobb napom lesz.

2019. jún. 14.

Tanév vége

Most azt hagyjuk, hogy nálunk a történtek hatására előbb kezdődött egy kicsit a nyári szünet, mint ahogy hivatalosan lett volna.
Erik igazából erre a hétre már egyébként is úgy tervezte, hogy a kisérettségi után már jöhet a teljes lazulás, akár be sem kell menni. Patriknak a tanév már rég véget ért, neki még vizsgája volt a héten.
Aztán ma Erik még elment az osztályával a CyberJump parkba, hogy kiugrálják magukból a tanév minden feszültségét.
Ezzel a programmal ért véget ez a tanév. Volt itt minden megint, jók is, rosszak is. Nem számít egyébként semmi, csak az, hogy alapvetően mindenki jól érezte magát a hétköznapokon is. Egyszer sem néztem meg az e-naplót, mert továbbra sem érdekel, hogy milyen jegyet kapnak. Amit elmondtak, azt tudom, olyan, amilyen, de nem lényeges. Semmi nem múlik egyik jegyükön sem.
Remélem, hogy a nyár elég hosszú lesz ahhoz, hogy jusson idejük mindenre, amire szeretnék.

2019. jún. 13.

:(

Az élet kegyetlen, és könyörtelen, mert életünk során minden és bármi megtörténhet velünk. Lehetünk az egyik pillanatban még felhőtlenül boldogok, a következőben meg már teljesen összetörve, romokban heverünk.
És kegyetlen, mert nem áll meg egy percre sem, minden megy tovább...akkor is előre halad, amikor nem csak megállítani szeretnénk, de még inkább visszafelé pörgetni egy kicsit.
Kegyetlen, mert a múlt úgy marad, ahogy van. Nincs lehetőség arra, hogy másképp csinàljuk, mást mondjunk, tegyünk.
Elképesztő érzelmi csatákat vívunk együtt is, külön is. Könyörtelenül törnek elő emlékek, idéződnek fel helyzetek, mondatok.
Nagyon nehéz, nagyon kegyetlen rész ez az életünkben.

2019. jún. 12.

Az éjjel mégis véget ért

Életünk legkeményebb, legnehezebb, legfájdalmasabb napja van mögöttünk. Ma hajnalban a sógorom, aki Balázs egyszem testvére végleg feladta a küzdelmet, és elaludt örökre. Nem tudom még elmondani a többit, és nem is tudom, képes leszek e rá. Azt sem tudom még most, hogy akkor most hogyan tovább?