2018. aug. 14.

Ma sem sok

Ma olyan semmilyen nap volt, már délelőtt is benne volt a levegőben a délutánra ígért lehűlés, meg még nem is tudom mi. Olyan furcsa volt minden.
Szerencsére minket most is elkerült a nagyon nagy vihar, itt csak esett az eső, meg hűvösebb lett a levegő (majdnem fáztam is este csak egy pólóban), pedig igen csúnya felhőkkel kezdődött..
A héten már csak holnap leszek délutános, és halleluja, sikerült a fodrásszal is megbeszélnem, hogy csütörtök délután levágja a hajamat.
Amúgy meg ha megtehetném, biztos, hogy a fodrász után rögtön mennék is a Balatonra, és nem jönnék haza legalább két hétig megint. Olyan jó lenne megint az a fajta nyugalom, ami szerintem csak ott van.

2018. aug. 13.

Alig valami

Nem nagyon tudom mit is írhatnék, mert kb pont ugyanúgy nem történt semmi, mint bárki másnál, aki mondjuk nem ír blogot. Nem tettem semmi egetrengetőt, csak tettem a dolgomat itthon is, meg a munkahelyemen is. Pont úgy, mint eddig. 
Van, aki fél tőlem (tőlem....?), van, aki hálás nekem, van, aki kutyába sem vesz. Van, aki alig várja, hogy rám zúdítsa minden gondjat-baját, van, aki meg alig várja, hogy megöleljen.
Néha mindez bőven elég mindenhez, néha meg semmire sem elég. Attól függ, milyen napom van. 
De rendben van ez így, ahogy van. 

2018. aug. 12.

Már megint

Ma megint az egész napomat megkeserítette ez a rohadt fejfájás. Ami megint a nyakam miatt fájt ennyire. És ez olyan, hogy minden fájdalomcsillapítónak ellenáll, nincs az a mennyiség, vagy nincs az a kombináció, ami jó lenne rá. Pedig kipróbáltam egy pár faját. Ma is.
Az mondjuk csak az előbb jutott eszembe, hogy milyen hülye is vagyok, felhívhattam volna azt a lányt, aki kine tape-et tud ragasztani, mert tuti, hogy még ma este meg is csinálta volna. De már mindegy..
Most megint azt gondolom, hogy újra rendszeresen kéne járnom valahova, aki ki tudja masszírozni ezeket a rettenetes göböket és csomókat, amik a hátamban és a nyakamban is vannak, hátha sokkal könnyebb lenne úgy.

2018. aug. 11.

Várom

Valamelyik nap kérdezte tőlem valaki kommentben (talán Teide?), hogy mit hiányolok? Azóta többször is előfordult, hogy ezen gondolkodtam, hogy na igen, mit is.. De azt hiszem, tudom. Az a fajta ember vagyok, aki szereti a várakozást. Mármint nem azt, amikor ülök a rendelőben, és arra várok, hogy én következzek, vagy amikor a pénztárnál kell sorban állni. De azt a fajta várakozást nagyon szeretem, amikor arra kell várni, hogy valami meg fog történni. Majdnem mindegy, hogy mi az a valami, mert mindenben tudok találni jót. Természetesen az, ha előre tudom, hogy biztosan tök jó lesz, akkor az még ad egy pluszt is az egészhez.
De most valahogy azt érzem, hogy kevés ez a várakozás az életemben. Vannak a heti-kétheti meccset várások, amiket persze mindig megélek úgy rendesen, és mondhatom, hogy már több "kapcsolatom" is született a meccseknek, és a fradi szeretetnek köszönhetően. De, lehet, hogy én vagyok a telhetetlen, de valami olyasmit szeretnék, ami nap mint nap várakozással tölt el. És itt rögtön el is érkeztünk az örök problémához, mert ugye jelenthetne egy jó hobbi minden napos várakozást, ami még örömet is okozna, és nyilván, mint ilyen.. plusz energiát is termelne. Vagy lehetne a munkám is ilyen, ami minden nap jelentene újabb és újabb kihívást, izgalmat, jó feladatokat, amitől élvezetessé is válhatna az esetek kilencven százalékában.
Ezzel a fajta mentalitással szerintem kitűnő marketinges vagy kommunikációs munkatárs lehetnék, de ezzel egy kicsit elkéstem. Még ha most gőzerővel nekilátnék is a tanulásnak, legkorábban öt év múlva lenne róla olyan papírom, amivel labdába rúghatnék, addigra meg negyvenöt éves leszek. Szóval ezt a tanulás vonalat el is vetettem magamban, mert ez azért annyira bizonytalan vonal, ami lehet, hogy több fejfájást okozna, mint amennyi örömet. Fejfájás meg már volt az életemben bőségesen, nem szeretnék többet.
A hobbi meg megint csak nem olyan, amit így parancsra elkezd az ember, hogy "kell nekem egy hobbi", és akkor valamire ránézek, és holnaptól az a hobbim. Egy csomó minden érdekel, egy csomó mindent csodálok, de kézügyességem nincs túl sok, nagyon sok felesleges időm sem, amit rá tudok úgy áldozni, hogy úgy legyen, ahogy szeretném, hogy örömforrás legyen, ne más.
Úgyhogy most úgy döntöttem, arra is várakozni fogok, hogy ez a valami, amiről tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy mi lehet, megjelenjen az életemben. Nyitott szemmel fogok járni, hogy észre is vegyem majd. :)

2018. aug. 10.

Péntek

Így péntekre egészen megbarátkoztam a saját pudingságommal, és nemhogy nem zavart már, hogy le kell feküdnöm egy kicsit délután, hanem egyenesen odáig fejlődtem, hogy megterveztem ezt, hogy kb mikor jutok oda, és mennyi időt szánok erre. Na, ez elég betegesen hangzik, meg nem is volt azért kőbe vésve, de valami ilyesmi volt.
Eriknek hallójárat gyulladása van. Éjszaka bekopogott hozzánk egy lázcsillapítót kérni, mert harminckilenc volt a láza. Állítólag a láz nem kéne, hogy legyen ennél a hallójárat gyulladásnál, és azóta nem is volt mondjuk. Kapott ő is ilyen gyógyszeres valamit a fülébe, antibiotikumot, fülcseppet, pont, mint én a nyaralás előtt. És pont úgy, mint ahogy én is voltam, ő sem volt strandon sem mostanában, nem kapott huzatot, nem csinált vele semmit. Nem vagyok ugyan orvos, de abból kiindulva, hogy jó pár kolléga is mászkál bedugott füllel, meg fájós füllel mostanában, azt gondolom, hogy ez is valami vírusosan terjedő izé. Amit valószínűleg én szedtem össze valahol..
Azt nem tudom, hogy meddig pingpongozunk még vele itthon, de remélem most már azért megszabadulunk inkább tőle.

Érkezik a vihar, a szél már fúj rendesen, kicsit mindenki fellélegezhet.

2018. aug. 9.

De jó

Ma este annak örülök, hogy ezen a héten már csak holnap kell hajnali négykor felkelni. Pedig egyébként közel sem annyira gyilkosan korai időpontnak tűnik, mint ugyanez november végén, vagy épp január végén, mégis azért sokkal komfortosabb, ha aludhatok addig, ameddig akarok. Mondjuk ez nálam akár végzetes is tud lenni, mert képes vagyok akár fél tízig is úgy, hogy fel sem ébredek. Legalább az alvókám jó, amiért elég sokan irigyelnek is, mert a kollégák közül is sokan küszködnek azzal, amit jó páran ti is szoktatok írni, hogy nem tudnak aludni.
Lehet, hogy nálam is fog ez majd változni, ahogy telik az idő, de most még nagyon jókat tudok aludni, amikor lehet.
A hétvégére nincs különösebb tervünk, legalábbis előre nem beszéltünk meg semmit. Majd meglátjuk, hogy spontán esetleg alakul e valami.
Addig meg már csak ezt a holnapi munkanapot kell kibírni. Fél lábon is..

2018. aug. 8.

Örök probléma

Mindig gondolkodom azon, hogy mit és hogy kéne másképp csinálnom ahhoz, hogy kicsit több energiám legyen. Élni kellene az energia, mert a munkához mindig összeszedem magam, akármilyen fáradt is vagyok, vagy épp akármilyen kiábrándult. A nagyfokú felelősségtudat, ami belém van kódolva, nem hagyja, hogy ne így tegyek. Ehhez viszont elhasználom az energiáim nagyon nagy százalékát. Itthonra nem sok marad, szerda magasságában már leginkább semmi. Így aztán örülök, ha nem kell csinálnom semmit, mert sokszor az is fáraszt, hogy megnézzem a telefonomat. De nincs ez így jól, mert így arról szólnak a napok, hogy felkelek, dolgozok, hazajövök, punnyadok, majd lefekszem aludni. és másnap kezdődik elölről.
Mondjuk ma délután voltunk Tatabányán a Burger kingben, meg Roli is megkapta az új gördeszkáját (kinőtte az elsőt), és ez tök jó volt, de ezek után már alig vártam, hogy a bevásárlás után hazaérjünk, kipakoljak, és egy kicsit ledőlhessek.
Lehet mondjuk, hogy ilyenkor, ha kitartanék, és nem ledőlnék, hanem magamat is megerőszakolva valamit csinálnék, akkor utána jobb lenne.. de vajon azzal mennyire teszek jót magamnak, ha ehhez meg kell erőszakolnom magam?
És ez csak rosszabb lesz majd, amikor kevésbé lesz már jó idő, hamarabb sötétedik...