2019. nov. 18.

Így jó

A saját lelki békém érdekében nemigen politizálok (ami nem könnyű egy politológia szakos hallgatóval egy háztartásban), egyre kevesebb olyan cikket olvasok, ami valamilyen eszme mentén próbál befolyásolni, vagy véleményvezérként állni elém. Nem zavar, ha látom, hogy mások a Facebookon is képesek vérre menő vitákat folytatni a maguk igazáért.
Látom, hogy micsoda szakadék tátong az ellentétes nézeteket valló emberek között, és már szinte mindegy is, hogy miről van szó. Az emberek képesek egymas torkának esni akár amiatt is, hogy mit eszik, vagy mit nem eszik a másik.  És az talán a legkevésbé gáz téma.
Ezek helyett, amikor nem dolgozom, és nem olvasok blogokat, vagy nem épp a szokásos háztartási mindenfélét intézem, akkor a telefonomon játszom a lakberendezős játékommal.
Mert az úgy jó nekem.....

2019. nov. 17.

Van kabátom

Nem mondom, hogy könnyű volt megtalálni, mert naná, hogy nem. Az én utazómagasságomhoz sehogy sem passzol ez a most divatos hosszú fazon. Ami egy magas, vagy legalább középmagas nőnek combközépig ér, az nekem térdig. Igen hülyén néztem ki benne.  Igaz, ahhoz, hogy egyáltalán felpróbáljak egyet is, le kellett győznöm magamban a sokkot, amit az okozott, hogy húszezer forint alatt nincs kabát. Nem, nem az orsay-ban nincs, hanem a C&A-ban, a H&Mben. Na mindegy, ezt a sokkot legyűrtem, mert végül a new yorkerben rátaláltam arra, amit kerestem. Semmi extra, sima fekete, szőrös kapucnis.
Szerettem volna pulcsit is, de azt sehogy sem tudtam magamra erőltetni, hogy a pulcsi vagy egy kinyúlott rongydarab hatezerért, vagy épp csak derekamig ér. Egyik sem nyerte el a tetszésemet.
A fiúk kicsit határozottabban találtak maguknak mindent, amit akartak.
De legalább ez is megvan.

2019. nov. 16.

Hú, de elfáradtam

Biztos az is benne volt a dologban, hogy végül abszolút kedv nélkül, és nagyon nyűgösek mentem be dolgozni ma. Meg persze az is, hogy nagyon régen nem álltam már ennyit egy helyben, mint na. Délben volt az a holtpont, ahonnan már nemigen sikerült magam visszarángatni. Addigra már nagyon fájt a lábam, nagyon éhes voltam, és nagyon vágytam egy kis fekvésre.
Végül azért fél kettőig kitartottam. Itthon Patrik és Erik vártak minket a már megérkezett pizzával.
És aztán olyan jót aludtam...igaz, most, utólag már bánom hogy ennyi időt elpazaroltam, de az alvás jó volt nagyon.

2019. nov. 15.

Péntek

Mondanám, hogy de jó, hogy péntek van, de még ez most nem olyan péntek. Holnap is megyek dolgozni. Aztán azzal már végképp bőven elég is lesz a munkából erre a hétre.
Ma voltam körmösnél, és olyan történt, amiről még pár hónapja azt mondtam, hogy biztos, hogy olyat aztán soha. Aztán ma mégis...lett piros körmöm. Igaz, csak kettő-kettő, a többin csak a vége piros, de már ezzel is bőven kibillentettem magam a komfortzónámból. Egyébként tetszik, érdekes lett tőle a kezem.

2019. nov. 14.

Micsoda hülyeség

Sosem értettem, hogy miért jó ez az őrült kapkodás év vége előtt. Az a mondat, hogy "ne vigyük át a következő évre", kifejezetten irritáló nekem. Nem is értem...attól, hogy január elsején egy új év kezdődik, nem sok minden változik az előző naphoz képest. Mégis, mint az őrültek, hajtunk, hajszoljuk magunkat, mert még ezt is, még azt is meg kell csinálni az év vége előtt.
Mindegy...nyilván megcsinálom, amit kell, mert nem én vagyok a döntéshozó, csak hülyeségnek tartom.

2019. nov. 13.

Gyűjtögetem

Már harmadik napja dolgozom napi tíz, vagy tizenegy órát, és elég jól bírom annak ellenére is, hogy négy-öt óra alvás után nagyon nehéz hajnalban felkelni.
Az ébredés utáni első fél óra az, ami rettenetes, de utána már minden rendben, és hajnali öt-negyed hat tájban már teljesen éber állapotban dolgozom.
Nem lettem sztahanovista, csak ez a műtét már nem volt belekalkulálva az idei évbe, és egész egyszerűen nincs ennyi szabadságom. Ha lehet, el szeretném kerülni, hogy betegállományba kelljen mennem. Olyat meg lehet, hogy a többlet órákat lecsúszom. Erre gyúrok most, hogy összegyűjtsek annyit, amennyi elég lesz. Aztán meglátjuk, meddig bírom.

2019. nov. 12.

Megint az orvosi kör

Ma megint megjártuk Erikkel ugyanazt az orvosos kört, mint a múlt héten. Az eső is ugyanúgy szakadt, mint akkor, úgyhogy akár akár egy időutazáson is lehettünk volna.
A háziorvos megnézte a régebbi leleteit, 2010-ben még nem volt magasabb a bilirubinja, viszont akkor volt az első érdekes, megmagyarázhatatlan kiütéses betegsége. Aztán pár évig nem volt vérvételen, de 2016-ban már emelkedett volt ez a bilirubin. És azóta minden leleten magasabb. Közben volt ugye többször is ez a kiütéses valami, ami miatt citológia is készült, pozitív eppstein-barr vírus teszttel. Ami jó, hogy a májfunkciója rendben van. Egyelőre nincs teendő, csak majd újabb vérvételre megy januárban.
Addig mondjuk készül majd egy, mert az ortopédián megkaptuk a beutalókat a műtét előtti vizsgálatokra. Végül mégsem helyben lesz a műtét, és egy éjszakát ott is kell töltenie majd. Az időpontról, az altató orvosi időponttal együtt majd péntek délelőtt telefonon egyeztetünk.
Baromi bátornak tűntem még magamnak is, amikor kimondtam, hogy a műtét mellett döntöttünk, pedig be vagyok rezelce nem is kicsit. De igyekszem ezt félretenni, mert Erik ezt szeretné, nagyon bízik benne, hogy megszabadul a fájdalmaktól.
Én meg addig próbálok minél több plusz órát szerezni, hogy ott tudjak lenni vele.