2019. dec. 5.

Egy újabb első alkalom

Ma megint történt egy első dolog az életemben. Furcsa is kicsit, hogy egészen eddig ez nem történt meg, de ismerve az előéletemet, azért nem meglepő. Azt hiszem, azt nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy igaz, hogy hol itt fáj, hol még amott, mégis... szerintem még életemben nem voltam ilyen egészséges, mint most. (Kopp-kopp)
Az én első véradásomnak szomorú apropója van. Mert igen, ma először, a munkahelyemen szervezett véradáson én is ott voltam.
A hétvégén történt egy szörnyű baleset, amelyben öt kollégánk volt érintett. Egy másik baleset miatt megállni kényszerültek, és hátulról beléjük rohant egy autó. Céges rendezvény után tartottak hazafelé. Egy hölgy meghalt még aznap, egy fiatalember kedd reggelre...ketten még súlyos állapotban vannak, egy ember pedig könnyebben sérült csak. Nem ismerjük egyikőjüket sem, mert a keleti országrészben boltvezetők, de mindannyian döbbenten értesültünk róla. Az ilyenkor szokásos céges bulik, karácsonyi vacsorák elmaradnak az idén, senki nem érzi helyénvalónak most ezt.
Tegnap kaptuk a tájékoztatást, hogy az egyik súlyosan sérült hölgynek vérre van szüksége, és ma a véradáson lehetőség van irányítottan neki adni. A vércsoportunk megegyezik, így ma nekem mi sem volt természetesebb, hogy megyek, és legalább ezzel megpróbálok neki segíteni, esélyt adni.
Így lettem negyvenegy évesen első véradó.

2019. dec. 4.

Orvosos szerda

Ma voltunk az altató orvosnál. Tegnap még úgy volt, hogy elmegyünk az őrmezői P+R parkolóig kocsival, aztán onnan tovább Bkk-val. Hazafelé terveztünk beugrani a metróba (mármint az áruházba, nem a közlekedési eszközbe), és én eljátszottam azzal a gondolattal is, hogy akár még az auchanba is bemehetnénk, ott biztosan találnék Mikulás ajándéknak valót.
Az időjárás rögtön reggel keresztül húzta a számításainkat, mert arra ébredtünk, hogy nem csak kegyetlen hideg van, de mellé még köd is, és esik valami zúzmara vagy hódara, vagy ki tudja mi. Így úgy döntöttünk, hogy vonattal megyünk.
Magamban újraterveztem a napot, és gondoltam, ha már a vásárlás ugrott, majd amikor végzünk az orvosnál, valahol eszünk egy jót, kicsit talán nézelődünk is.
Az orvost nem volt a legegyszerűbb megtalálni, bejártuk a MÁV kórház összes épületét. Természetesen utoljára találtunk oda, ahol kezdeni kellett volna. Elkapott a nosztalgia is, mert pontosan ott kellett bemenni, ahová régen jártam terhesgondozásra. Még mindig ugyanúgy járnak oda kismamák, mint akkor, ugyanazok a székek is, és ahogy elnéztem, a várakozás sem csökkent ott sem.
Mi is sokat vártunk, de végül aztán a fél tíz helyett valamikor fél tizenegy után be is jutottunk a doktornőhöz. Megnézte a leleteket, vérnyomást mért, megnézte a torkát, majd elmondta, hogy egészséges fiatalember, és gázzal fogják altatni. Rögtön a mútét után ébresztik majd, még ott, a műtőben. Hát nem mondom, hogy jó volt ezt hallani, de túl leszünk majd ezen is.
Úgy értünk ki a kórházból, hogy az órát nézve, pont neccesnek tűnt elérni a vonatot. De itt búcsút is mondtam minden evésnek, és bármi másnak, mert azért neki indultunk, hátha...és elértük.

2019. dec. 3.

Kedd

Elég jó nap volt ez, ahhoz képest is, hogy ez is egy hosszú munkanap volt. De sok minden belefért, volt olyanokra is időm, amikre máskor nem nagyon jut. Ezt is jó megtapasztalni, hogy nincs akkor sem semmi baj, ha pár dolog nem megy azonnal.
Lett új körmöm is. Megint piros...😄 Ugye, soha ne mondd, hogy soha.. Most először nem francia, hanem egyszínű piros mind, kettő-kettő ujjon van cukorbot minta. Tetszik. Még az idén egyszer megyek, karácsony előtt pár nappal.
Holnap megyünk az altató orvoshoz, úgyhogy nem dolgozom Kéne valami Mikulás dolgot is vennem végre, a húgom gyerekeinek mindenképpen, ők még nagyon várják.

2019. dec. 2.

Kicsit furcsa

Furcsa korszakomat élem. Sokadik ilyen ez már, és magamat ismerve, nem is az utolsó. A munkahelyemen beilleszkedtem az új közösségbe, nagyjából mindenkivel megtalálom a közös hangot. Akivel nem, őt meg igyekszem kerülni. A kezdeti furcsa tekintetek után, mostanra elfogadtak, megkockáztatom, bírnak is. Nagy kihívás volt egy-két embernél ezt elérni, de sikerült.
A régi helyem folyton próbál visszarángatni, de leginkább csak arra kellenék, hogy a nehezebb helyzeteket megoldjam helyettük. Néha hagyom magam, mert nem tudok hátat fordítani teljesen.
Itthon is teljesen átalakult minden. Nincs már rám szükség olyan mértékben, mint eddig, és hogy ezt ne éljem meg kudarcként (mert amúgy nem is az, csak az érzés fura), egy csomó mindent nem csinálok meg, amihez nincs kedvem.
Feleségként sem most vagyok életem legjobb formájában. Néha sok vagyok, néha meg nagyon kevés, és furcsa ugyan, de ennyi év után is bizonytalan vagyok abban, hogy is lehetne jól csinálni.
De mindezektől függetlenül mindig tudok mosolyogni, és amíg ez így van, minden rendben van.

2019. dec. 1.

Vasárnap

Egy jó ideje már, hogy minden december így kezdődik.
Éppen tizenegy éve ma, hogy az első blogbejegyzés megíródott. Tizenegy év alatt annyi minden történt, annyi minden megváltozott, köztük én is. Nem vagyok már az a naiv lélek, de nem vagyok már sok minden más sem. Nagyot változott a világ, az akkor éppen a sarokban sebeit nyalogató Dius ma már ki mer állni a saját érdekeiért, meg meri mondani másoknak, ami akkor teljesen elképzelhetetlen volt.
Tizenegy év alatt szinte az összes fiam felnőtt már, elképesztő mi mindent éltünk meg itt együtt.
Ez alatt a tizenegy év alatt nagyon sokan voltatok velem a pokol legmélyebb bugyraiban, nagyon sokan tartottátok bennem a lelket, biztattatok. Szerencsére rengeteg boldog és örömteli pillanatot is megoszthattam veletek.
Volt idő, amikor azzal a gondolattal is eljátszottam, hogy egyszer élőben is összetalalkozom veletek, mert olyan jó, amikor arc is társul a nevek mellé. Volt, akikkel ez sikerült, és ezekért a pillanatokért is hálás vagyok.
Volt pár holtpont nálam is már, amikor úgy éreztem, nincs ennek semmi értelme. De aztán mindig továbblöktem magam, mert dehogy nincs.
Így aztán várhatóan jövő ilyenkor a tizenkettedik blogszülinap is eljön majd.


2019. nov. 30.

Szombat

Hát én olyan jót aludtam ma. Igaz, fejfájással ébredtem, de Balázs hozott egy fájdalomcsillapítót, bevettem, és még egy órát aludtam, akkor már úgy ébredtem, hogy semmi bajom. Azt le sem merem írni, hogy tíz óra is elmúlt már, amikor kijöttem a szobából. 😊
A nap további része a szokásos dolgokkal telt. Kivéve azt, amikor ez az üzenet érkezett a családi csoportba.


2019. nov. 29.

Péntek

A hétköznap minden napja teljesítve van most is. A vasárnapi leltárra minden készen van, ami az én reszortom volt. Végre elértem azt is, így fél év után, hogy a megadott határidőre megkaptam a használatban lévő eszközök leltárjàt is. Van, ahol kezdettől fogva gond nélkül működött, és van, ahol ennyi idő kellett, hogy megcsinálják. De sikerként könyvelem el, hogy eljutottunk ide.
Erik volt ma vérvételen meg röntgenen a műtéti felkészülés jegyében.
Egész nap fájt a fejem, és mostanra már sejtem is, hogy azért, mert mostanra ideért az az ígért hideg. Az előbb voltam kint, és olyan jeges szél fújt, hogy egészen meg is döbbentem.
Remélem, hogy a hétvégén sikerül összekapni magam, és több mindent is megcsinálni, és e mellett még sikerül pihenni is. Na majd meglátjuk.