2016. szept. 24.

Jó lenne

Lassan letelik a hét, és én egyáltalán nem vágyom visszamenni dolgozni. Nemhogy nem unatkoznék itthon, de bármikor aláírnám, hogy itthon lehessek akár éveken keresztül is. Ez persze egy-két hónap után biztos megváltozna, de most leginkább a saját kis mikrovilágom is elég lenne nekem. Olyan dolgokra vágyom, hogy otthon lenni, sütni, főzni, akár minden nap másik sütireceptet kipróbálni, mint ahogy volt is már ilyen időszak az életünkben.
Nem lesz ilyen mostanában, legalábbis úgy, ahogy régen volt, biztosan nem. Mert attól még, hogy nincs kedvem hozzá, és másra vágynék, persze, hétfőn majd megyek dolgozni, mert a fizetésemet csak úgy fogom megkapni majd, ha teszek is érte valamit.
És megint sikerült elbizonytalanodnom a falak színeivel kapcsolatban. Pedig már egyszer megvolt.. és azt gondoltam, ez így jó lesz. Most meg már megint agyalok. Jó lesz már, ha a falon lesz az szín, és akkor már biztos, hogy úgy marad. :D

2016. szept. 23.

Lassan jönnek

azok a bizonyos "before-after" képek is, amikhez nagyon gondosan és előrelátóan készítettem fotókat még mielőtt nekivágtunk volna a nagy projektnek. :)
Ma bekerült az utolsó gipszkartoncsavar is. Egyszer a héten már úgy volt, hogy vége a gipszkartonozásnak, és tulajdonképpen készen is volt minden, de ma még a villanyszerelő a végleges helyére is berakta a konnektor-helyeket, és végre teljesen rögzíteni lehetett azt a két tábla gipszkartont is, ami eddig csak amolyan "tessék-lássék" módon volt a helyén.
Ma kicsempézték a kád elejét is. És a fürdő már olyan fürdő-kinézetű, de megálltam, hogy ne fotózzak fugázás előtt, mert ha lefényképeztem volna, akkor most meg is mutatnám, és azért majd ha meglesz a fugázás is, akkor még szebb lesz.
Ma Balázs újfent kiérdemelte nálam a legkitartóbb ember díját, amikor két órán keresztül hasalt a kád előtt, és igazgatta a kis csempéket, hogy jól nézzen ki. Nem nagyon ismer lehetetlent, ha arról van szó, hogy szép legyen valami. :)
Ma utoljára volt munkában a véső és a kalapács is.
Ma megérkezett az árajánlat a konyhabútorra, és már meg is egyeztünk az asztalossal, hogy akkor csinálja.
Lassan jönnek a sziszifuszi, de szépséges dolgok. Eltűnik lassan az a rengeteg por, és a helyén majd csupa szépség lesz. :)
Lassan tényleg hazaköltözünk. :)

2016. szept. 22.

A mai napról

Állítólag semmi fronthatás nincs. Tudtommal már a telihold is fogyatkozóban van bőven, így aztán nincs mire fogni, hogy ma nem voltunk épp csúcsformában. Többször is sikerült valamelyikünknek megsérteni a másikat, türelmetlenek voltunk stb. stb.
Persze, elég az, hogy mindenki fáradt, és elege van az egészből, és lassan ott tartunk, hogy senkit nem fog érdekelni, milyen színű lesz a fal, vagy milyen bútort veszünk, valaki intézze el, oldja meg, és jó lesz az. Na azért ez nem így lesz, mert majd egy-két napon belül átlendülünk ezen is, csak pillanatnyilag vagyunk ilyen bénák.
Erikkel megjártuk a fül-orr-gégészetet. A mandulája már nem jó, így valamikor javasolt a kivétele. Nem sürgős, bármeddig lehet vele várni, és egyáltalán nem biztos, hogy ettől majd minden lelete jó lesz, mert tíz emberből nyolcnak jó lesz, kettőnek meg nem, így aztán garancia nincs rá. Altatásban csinálják, állítólag már mindenhol, az a barbár módszer megszűnt, amivel az enyémet is kivették annak idején. Nem tudom még, hogy mi lesz. Az biztos, hogy az első félévben nem vállaljuk be.
Erik első blikkre hallani sem akart róla. Aztán rájött, hogy ezzel hiányozhat az iskolából, akkor már egy kicsit hajlott rá. Én szkeptikus vagyok. Főleg, mert az enyém is visszanőtt. Az biztos, hogy kb. két hónap múlva megismételtetjük a vérvételt, meglátjuk, hogy alakul ez az érték, hátha könnyebb lesz a döntés majd a számok tükrében.

2016. szept. 21.

Ha majd egyszer

Ha majd egyszer valamikor öregkoromban végre nem kell mással foglalkoznom, mint az írással, akkor meg fogom írni az életem történetét is. Majd a blogom nagy segítség lesz akkor, hogy vissza tudjak emlékezni egy csomó mindenre. Ugyan az idő majd nyilván megszépít mindent, meg ugye úgyis úgy van, hogy ami nem öl meg, az megerősít, de biztos, hogy jó hosszú fejezeteken keresztül fogom taglalni az elmúlt fél év minden történését. Szerencsére vannak azért jó percek, boldog napok, és vannak olyanok is, amikor jut egy kis kikapcsolódás is. Ilyen volt a nyaralás időszaka, és ilyen volt a mai meccsnap is.
Ennek ellenére nem hiszem, hogy el fogom felejteni azt a sok-sok csalódott arcot, amikor nem volt kéznél valami, ami másnapra kellett volna (vagy tegnapra), és persze, sikeresen el is felejtettem másnapra.
De legyünk pozitívak.. nemsokára rendezzük sorainkat, és akkor majd egészen másféle gondjaink lesznek, mint most. :)

2016. szept. 20.

Hogy szolgál..

.. a kedves egészségünk..
Roland kezéről ma lekerült a gipsz. Rejtélyes módon a mai röntgen nem mutatott törést. Nem tudom, hogy létezik e ilyen, hogy másfél hét alatt be is gyógyult, vagy épp valamelyik röntgenfelvétel nem az igazi, de végül is mindegy is. Roli örült, épp elég is volt neki ennyi az egészből, pedig hát annyira örült neki akkor, amikor felkerült.. :) Igaz, azóta gipszes kézzel görkorizott is, és sikerült is megtörnie a gipszet, úgyhogy majdnem mindegy is volt már, hogy a kezén van, vagy nincs. :) Majd meglátjuk, hogy jó lesz e így, vagy nem.
Erik laborlelete nem lett teljesen jó, az AST-je magas (401),ami elég egyértelműen valami gócra utal a szervezetében, így vele fogászatra és fül-orr-gégészetre kell mennünk. A kiütések elmúltak azóta, és tulajdonképpen mondhatjuk, hogy ő teljesen jól van, de azért persze, megpróbálunk utánajárni ennek a magas értéknek. (itt jegyezném meg, mindenféle bevonzás, boszorkánykodás nélkül, hogy kb. ugyanennyi idős koromban nekem is a tartósan magas AST-m miatt vették ki a manduláimat)
Patrik a második csontkovácsos kör után sem az igazi még, pedig azért most már igyekszünk kímélni őt. Igaz, csontkovács bácsi azt mondta, addig, amíg nem tudja teljesen megkímélni, addig nem lesz az igazi a segítség. (másodszorra a keresztcsontját kellett leginkább a helyére tenni) Vele jövő szerdán megyünk Győrbe, protekcióval fogja megvizsgálni egy reumatológus. Őszintén szólva azt remélem, hogy először és utoljára fogunk találkozni vele (nem a személye ellen van kifogásom), mert a szívem mélyén azt gondolom, egészen máshol kell keresgélni ezt a derékbajt, mint orvosi értelemben, de ki vagyok én, hogy ezt megmondjam így, úgyhogy csak lássa orvos (majd ráérek utána is megmondani).
Mi, felnőttek, jól vagyunk. Épphogy élünk. Ki fizikailag, ki lelkileg van oda. De nincs idő kiborulni, kardunkba dőlni, henyélni, csinálni kell szép sorban mindent. Aztán majd eljön a mi időnk is. :) Egyszer..

2016. szept. 19.

Lesz konyhám is

Mindeddig egészen reménytelennek tűnt, hogy találok valamikor is olyat, ami majd tetszik Balázsnak is, megfizethető is, és én is elégedett leszek vele.
Ma este találkoztunk azzal az asztalossal, akivel már jó pár fb üzenetet váltottunk, pedig sosem láttuk egymást élőben. És úgy jártam vele, hogy már az első pillantásra tudtam, hogy ő lesz az, aki majd megvalósítja az álmaimat. Azt még nem tudom, hogy mennyiért fogja megvalósítani, de lesz, ami lesz.. :) Olyan volt egyébként, mint amilyet "vártam" attól az embertől, aki a két keze munkájával fogja létrehozni azt, ahol majd én egy csomó időt eltöltök. Rögtön megtaláltuk a közös hangot, ötletet adott, javasolt, méricskélt, meghallgatott, hagyott dönteni. :) Pont, ahogy kell.
Az nem lenne baj, ha mondjuk már jövő héten jönne is szerelni, de jó munkához idő kell, én meg ha már ennyit kibírtam saját konyha nélkül, akkor ez a kis idő nem oszt, nem szoroz, ugye..

És ma részt vettem egy nyolcadikos szülői értekezleten is. Fejbevágott a tény, hogy Erikről van szó.. felvételi, táncpróbák, stb... atyaég. :)

2016. szept. 18.

Ez bizony kész

Az úgy van, hogy ha az ember férje dolgozik egész hétvégén, de közben azért az itthoni munkálatoknak is haladni kell, akkor bizony annak kell helyt állni, aki épp otthon van. Így esett, hogy ma reggel hatkor keltem, mert tegnap a mi burkoló Pista bácsink azt mondta, reggel hétre ott lesz. És nála úgy van, hogy ha azt mondja, akkor az úgy is lesz.
Patrik volt, aki még rajtam kívül vállalkozott a segítő posztra, mondjuk, rá mindig lehet számítani ilyen téren.
Pista bácsival a kapuban találkoztam össze, és mire mi beértünk, a nevelőapám máris hadra készen állt, és keverte a csemperagasztót. Pista bácsi fenntartásokkal kezel engem a női mivoltom miatt (hiába, régi vágású ember, gondolom úgy van vele, hogy neki asszony ne nagyon dirigáljon, meg ne szóljon bele a férfiak dolgába). Nem udvariatlan, vagy ilyesmi, egyszerűen csak érezteti, hogy nem velem akarja megvitatni a "férfidolgokat". Most kénytelen volt velem beérni, én meg igyekeztem nagyon értelmesen előadni mindent, amit elő kellett adnom (tegnap nagyon figyeltem, mikor Balázs mondta a tudnivalókat). Többször figyelmeztettem, hogy el ne felejtse, hogy a járólapok mintájára nagyon kell figyelni, mert cseles módon épp csak látszik, hogy van benne hullám, aminek össze kell futnia, de azért ha nem jól van rakva, akkor az rögtön kibukik.
Jól összedolgoztunk így négyen, mert még ebéd előtt készült ez a kép:


Nemsokára már lehet itt is ebédelni. :) Így a padlón még inkább tetszik, és nagyon örülök, hogy beleszerettem első látásra, mert szerintem jó döntés volt. :)
A konyha is készen van, csak arról nem készült fotó. Rohamléptekkel haladunk a festésre előkészítésben. :) És ha már készen lesz a festés is, utána jön csak az igazi móka.. :)