Azt már egy ideje figyelem, vagy inkább úgy mondanám, hogy feltűnik, hogy milyen sokan használják az olyan megszólításokat, hogy Drága xy.. elsősorban a Facebookon futok ebbe bele. Szülinapi, névnapi köszöntők során elsősorban, de egyéb kontextusban is szemet szúrt már. Nem is feltétlenül van ezzel baj, mert ismerek olyan néniket, akik valóban mindenkit úgy hívnak, hogy "drágaErzsikém, drágaMarikám" vagy kedveskémnek, drágaságomnak szólítanak mindenkit. Nekem ez is furcsa, mert az ilyesmi olyan távol áll tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől. De azoktól, akikkel azért beszélgettem már sokszor, és az életemben nem hallottam tőle kedveskedő, becéző szavakat igen furcsa ezt látni. Nem nagyon értem, hogy mire jó ilyenfajta álarcot viselni, és azt mutatni magáról, ami nem igaz.
Mondjuk az a másik, hogy nem vágom mire jó előadni magát, hogy mekkora szupersztár, tökéletes anya, feleség, akárki, miközben nem az. Értem én, hogy mindenkinek vannak vágyálmai magával kapcsolatban, és akár a tökéletesség is lehet egy ilyen, de azzal, ha olyanokat posztolgatnak, ami csak részben igaz, de tök mást sugall, az saját maga becsapása is. És ez vajon hová vezet?
Engem leginkább az zavar, hogy pl. -om, -ém. JuditOM, MarikÁM, ErzsikÉM . Nem tudom megmondani miért, nekem ez fura, ha olyan valakinek mondjuk akit alig ismerünk.
VálaszTörlésIgen, ez is fura. Attól meg egyenesen kiráz a hideg, amikor nekem egy néni, aki kb óvodás korom beszélt velem utoljára azt mondja, jajj, Diácskám, hát hogy vagytok?
Törlés