Legjobb vasárnap

 Ez a hétvége nagyon jól sikerült, annyi kívánságom teljesült...ugye kezdődött a brassóival tegnap, amit csak kérnem kellett, és megcsinálta Balázs. 

Aztán folytatódott ma azzal, hogy délelőtt a Balatonhoz mentünk. Az a Bagossy Brothers dal, amiben éneklik, hogy "Ha Balatonon járok, enyém a világ" abszolút az én dalom. 

Ma Füreden voltunk, és már Csopak előtt nagyon vártam a pillanatot, amelyikről tudtam, hogy az lesz az, amikor előbukkan a Tó, mert az a pillanat az, amikor egyszerre leszek nagyon boldog és nagyon nyugodt. Az a bizonyos megérkeztem érzés. Sejtem, hogy azért is szeretem ennyire a Balaton minden kis csücskét, mert itt még mindig jó volt minden. Itt nincsenek a hétköznapi problémák, sőt, itt problémák sem nagyon vannak. Itt szépségek, nyugalom, végtelenség, határtalanság, és mosolyok vannak. 

Ma is ez volt. Pedig sokan voltak, mégsem hallottam morgást sehol. Az emberek sétáltak, örültek a napsütésnek, élvezték a pillanatokat. 

Ettem végre fagyit is, amire ugyanúgy egész héten vágyakoztam, mint a brassóira. 

Mielőtt haza indultunk, még vettünk sütit az egyik kávéházban. Amikor karácsonykor itt voltunk, ettünk a jégpálya mellett tőlük isteni finom almás pitét. Már akkor megfogadtuk, hogy amikor majd jövünk, megkeressük őket. Mondtam a kávéházban, hogy elviselte szeretnék sütit, elmondtam milyet, és hogy kártyával szeretnék fizetni. Át kellett mennem a kisboltba a kávézó mellé oda hozták kis dobozban. És nem hiszitek el, a kis boltban a hölgy megismert, és megkérdezte, hogy lehet, hogy mi már találkoztunk? Mondtam, hogy igen, karácsonykor. És még arra is emlékezett, hogy akkor is két szelet pitét vettünk. Hát fülig ért a szám ettől a meglepetéstől. (Egyébként nagyon sokan voltak ott most is)

És még a Fradi is megnyerte a mai meccset is. Jövő héten alakulhat úgy, hogy a meccs után már az új bajnokcsapatot fogjuk köszönteni. 

Ó, bárcsak mégse jönne az a hidegfront.