Erik bizonyítványáról

Megígértem, hogy írni fogok róla, hát írok is. Nem csak azért, hogy kiadjam magamból mindazt, amit ezzel kapcsolatban éreztem/érzek, hanem azért is, hogy majd később, ha visszaolvasom az összes "Erik-cimkés" bejegyzést, akkor itt legyen. Okulásként is akár. Vagy csak emlékként.
Szóval, együtt jöttek hozzám a bátyjával a bizonyítvány-osztás után. Oda jött értük Balázs a boltba, mert én dolgoztam, és a bizonyítványokat együtt szerettük volna megnézni. Mert az úgy igazságos. A gyerekekkel is, meg velünk is. Olvastam az értékelést, és kerekedtek a szemeim. Valahogy mindig jobban. Nem igazán értettem az egészet, mert ő büszke volt rá, hogy az igazgató bácsi felolvasta a jeles tanulók között, de ez nem jeles. De ez érdekel a legkevésbé. Ami fölött nem tudtam elsiklani az az, hogy ahányszor bent voltam a suliban fogadóórán (talán mindegyiken), mindig azt mondták, Erikkel minden rendben. Szuperjól teljesít. Néha vannak elkalandozásai, de mindent tud, mindent jól csinál. Még akkor is ezt mondták, mikor én jeleztem a tanító néninek, hogy ugyan valami nem okés, mert a szorzótábla nagyon kínai. Tanító néni meglepődött ezen, mert ő nem vette észre, hogy nem érti, de azért egyszer korrepetálta, ahonnan Erik úgy jött haza, hogy most már értem. Nos, továbbra is keveri a szezont is a fazonnal ez ügyben, de már nem is kérek tanítós segítséget, hanem itthon próbáljuk orvosolni a problémát inkább.
Emlékeztek szerintem a nevelési tanácsadós esetre is, amikor a tanítók szintén mindketten kiakadtak, hogy hogy "lehúzták" a gyereket, pedig mekkora csúcs. A lehúzás a reálisabb pedig, mert nem azt mondták rá, hogy mekkora hülye, hanem, hogy ez és ez a részképesség még mindig gyengébb annál, mint amilyennek lennie kell. Na de ők lehúzásnak vették, így aztán a mai napig sem járt még fejlesztőpedagógusnál, holott megbeszéltük, hogy felviszik, legalább felmérik ők is újfent, hogy most akkor mi újság.
Aztán itt volt a vásáros-lopós sztori, amiről ugye véletlenül szereztünk tudomást, és aminek kapcsán szintén volt megbeszélésem a tanító nénikkel. Amikor ugye arról volt szó, hogy ugyan ne aggódjak már, ez gyerekcsíny csak. Nos, a gyerekcsínyt ők azzal jutalmazták, hogy az októberi magatartását kivéve az egész félévi magatartásjegye hármas lett. (akkor írták be, amikor a félévi bizonyítványt írták).
Első felindultságomban kiakadtam rendesen. Eszter volt, aki végighallgatta első dühöngéseimet a telefonban. Ami a leginkább dühített, az az volt, hogy a jegyek, a félévi értékelés, és a szóban elhangzottak három különböző dolgot tükröznek. Olyan, mintha Erik egy hármasiker-pár egyik tagja lenne, és mindig másik iker megy az iskolába. Először fordult meg a fejemben, hogy nem csak az osztályból menekítem ki, de az iskolából is, és én fogom itthon tanítani. (ami amúgy hamvában holt ötlet, de jól érzékelteti a kétségbeesett hangulatomat) Rágódtam mindenfélén. Mert nem értem egyáltalán az egészet. Tudom, hogy nem egyszerű eset, vagyis nem a legegyszerűbb, de ahogy a mellékelt ábra mutatja, a két tanító néni másfél év alatt sem tudta kiismerni. Mert ha azt kérem, ne szidja már folyton, mert nemhogy nem motiválja, de minden kedvét elveszi, akkor utána megdícséri a 86 %-os felmérőért is. Amit amúgy azért írt ilyen "gyatrára", mert annak ellenére, hogy százharminckilencszer megbeszéltük, hogy nem ülteti az osztály fenegyereke mellé, a dolgozatot persze, hogy mellette írta. Amikor pedig megkérdeztem, mégis miért? Akkor azt a választ kaptam, hogy azért, mert Eriket nem tudja ültetni N. mellé sem, K. mellé sem, meg Ni. mellé sem, meg még vagy három név volt itt, mert mindenki elvonja a figyelmét. Én pedig -tudom, nem túl diplomatikusan- megkérdeztem, ugyan miért nem próbáljuk már ki, hogy egyszer nem a rossz gyerekek mellé ül, hanem a jók mellé? Erre nem kaptam választ.
Körbejártam a témát ezerszer, meghallgattam egy csomó ember véleményét, magáról a gyerekről, a tanítónénikről, a gyerek-tanító néni viszonyról, az osztálycseréről, az iskolaváltásról, meg még egy csomó mindenről. Végül most ott tartunk, hogy marad így, csak sokkal intenzívebben fogunk rá itthon odafigyelni, ha kell, korrepetáljuk. Nem az a cél, hogy kitűnő tanuló legyen, mert tisztában vagyunk a gyengébb pontjaival is. De az mindenképpen elvárás kell, hogy legyen önmagától is önmagának, hogy amit tud, az biztos tudás legyen, és bármikor vissza tudja adni.

Ahogy megéltem.. vigyázat, hosszú!

Egy gondolat erejéig visszatérek az előző bejegyzéseimhez, és csak azért nem azokat egészítem ki vele, mert az úgy már nem olyan. A gondolat rám jellemzően nyilván nem egy sornyi.
Szóval. A lelet elkeserített, földbe döngölt, letarolt. Akkor is, ha még nem tudom pontosan mi is ez, amivel szembenézek. Lehet, hogy gonosz sárkány, százhúsz fejjel, ami mind arra vár, mikor falhat fel, de az is lehet, hogy csak egy kis csintalan manó, aki meg akar tréfálni. A kettő között pedig még megannyi mesehős van ugyebár. Ennek ellenére, és minden ösztönös gondolatom ellenére, amit igazán igyekeztem magamtól távol tartani (több-kevesebb sikerrel) amikor kézhez kaptam, és nem az állt a papíron, hogy minden rendben van, egy pillanatra még a föld sem forgott. Aztán meg nagyon is forgott. Az első letaglózó másodpercek utáni következő gondolatom az volt, hogy na, akkor itt állunk meg, és nem is vizsgálódunk tovább. Mert elég volt. Ezt sem tudnám feltétlenül, és milyen jó is volt eddig nekem, mert az epilepsziámat már elfogadtam, hagyjon engem mindenki szépen békén. Néha majd rosszul leszek, ha muszáj, néha majd jön egy lábrázás, ha úgy alakul, de ennyi.
Az, hogy dühös voltam, vagy elkeseredett nem is biztos, hogy igazán kifejezi az érzelmeimet. Mert kire is vagyok dühös? Magamra, amiért már megint van valami? A szüleimre, amiért így sikerült összehozniuk? A sorsra, amiért mindig gördít valami akadályt az utamba? Az orvosokra, mert megtalálták? Elkeseredett pedig miért vagyok? Mert megint valami, amivel majd küzdenem kell? Megint valami, amit el kell fogadnom? Megint valami, amit végig kell csinálni?
Hazafelé a kocsiban Balázzsal mindenféle semmitmondó dologról beszéltünk. Kínosan kerültük a témát, és mindketten vártuk, hogy majd a gugli megmondja. Nos, gugli barátunk szerint sok minden lehetséges. A legrosszabb feltevése talán a szklerózis-multiplex. Ettől is a kardomba dőltem. És itt lehet vitázni azon, áldás e vagy átok, hogy az ember mindennek utána tud nézni két kattintással. Mert amúgy persze, a tüneteim 90 %-a stimmel.
Egy egész napot töltöttem önsajnálatban, dühtől vergődve. Nem volt jó. Mélyen magamba néztem, és azt találtam, igazából meg is érdemlem, hogy a saját agyamra mentem, mert valljuk be, mindent nem tettem, és teszek meg azért, hogy makkegészséges lehessek. Tény, nincs hibátlan ember. Mindenkinek vannak rossz szokásai, nagyon sokan dohányoznak a világon rajtam kívül, nagyon sokan alszanak keveset, esznek rendszertelenül, idegeskednek piszlicsáré dolgokon, vagy épp agyalnak problémákon. Azt nem gondolom, hogy most akkor egycsapásra megváltozom, és ezentúl képes leszek arra, hogy egészségesen éljek (egyáltalán létezik ilyen?).
Azt mindenesetre annak az önsajnálatban töltött napnak a végére eldöntöttem, mindegy mi ez, úgyis én fogok nyerni. Aztán majd én leszek az, aki utoljára nevet.
No, ehhez képest tegnap elzavart Balázs a háziorvoshoz, mondván elég volt már abból, hogy lassan egy hónapja fújom az orrom, köhögök megállás nélkül. Igaz, beszedtem egy rakás coldrexet, ambroxol-t, megittam egy üveg erigon szirupot, egy üveg lándzsás útifű szirupot, ettem mézet, meg mindenfélét, ami eszembe jutott, mégsem lettem jobban. Szóval ezt megunva közölte, hogy akkor induljak. Én meg kivételesen megalkudtam a sorsommal, és szót fogadtam. Ha meg mentem, hát elvittem magammal a leletet, ugyan vessen már rá egy pillantást. Meg is tette, rögtön azután, hogy megvizsgált, és közölte, hogy uhh.. épphogy nem ment még a tüdőmre a dolog, felírta az antibiotikumot, a gyógyszertári köptetőt, antihisztamint és calcimuscot. Nem mondta ki a konkrét diagnózist, merthogy az ugye nincs is, csak feltételezés. Amin amúgy ki is akadt rendesen, de ez mindegy. Mindenesetre az tény, hogy szerinte egy hónapon belül látnia kéne idegsebésznek a cd-t, amit kaptam. Nem a leletet, hanem a felvételt. Mert ehhez, ami ezen a leleten van, irtó fiatal vagyok (ezért már szerettem.. hogy lefiatalozott.. )
Ettől megint romokban hevertem egy kis időre. Idegsebészhez? Ééééén? Na ne már. Az a saját hülyeségem mondjuk, hogy az idegsebész szóról rögtön arra asszociálok, hogy borotvált fej, és hosszú vágásnyom a fejen.
Szóval itt tartunk most. Szerdán délután ötre van időpontom a neurológushoz. Aki majd csak többet mond minden eddiginél, megnyugtat, vagy épp elkeserít. Vagy tovább küld. Vagy nemtom. Bízom benne, hogy segíteni fog jó irányba indulni.
Bízom magamban, hogy képes leszek végigcsinálni bármit, ami rám vár. (csak ne akarjanak belenyúlni a fejembe, mert azt nem) Lesz erőm, mert lennie kell. Kitartok majd, mert muszáj. Magamért is, de sokkal inkább a gyerekeimért, akik azért engem választottak, mert engem tartottak alkalmasnak arra, hogy a mostani életüket végigkísérjem. Úgyhogy végig is fogom kísérni.
De ezért így a hosszúra nyúlt gondolat-folyam végén egyet elárulok. Most nagyon vágyom arra, hogy csak epilepsziás legyek. :)

Nekem volt igazam

Amitől boldog nem vagyok.


Diagnózisok:
Kérő BNO:        G4090
Vélemény BNO: G9390

Elvégzett vizsgálatok, beavatkozások::
34914 - 1 - Agykoponya natív MR vizsgálat

Lelet:
Koponya MR vizsgálat.
T2 súlyozott, FLAIR sequentias axialis,T1,  T1/3D sagittalis. T2 súlyozott coronalis, diffúziós axialis mérések készültek.
Előző vizsgálat: 2008.10.09 Koponya CT

Az agykamrák rendes helyzetűek, normális tágasságúak. Az extracerebralis liquor-terek frontalisan mérsékelten kiszélesedtek. A falx cerebriben ismert kiterjedt meszesedés van. A convexitás közelében tágabb Virchow-Robin űrök vannak. A mesencephalon bal oldalán a truncus cerebri területében egymás szomszédságában kettő 1-2 mm nagyságú jeldús terület van a T2 súlyozásban. A FLAIR és diffúziós mérésben is magasabb jelintenzitás látszik. Az agyállományban egyéb körülírt jelintenzitás változás nem látszik.
A mindkét oldali sinus maxillaris nyálkahártyája vaskosan, körkörösen proliferalt.

Vélemény:
A mesencephalon bal oldalán levő elváltozás biztosan nem karakterizálható, vascularis laesio lehetséges, demyelinisatio nem kizárható.
Differenciáldiagnosztikai szempontból követés szükséges.

Légyszi....

Tudom, tudom, elég nagy pofátlanság kérni, mikor egy csomó mindennel tartozom még. Itt van egy rakás minden, amiről írnom kéne, csak sosincs rá idő. Nem túl eredeti mentség, tudom.. de ez van. Múlt héten dupla annyit dolgoztam, mint szoktam, dupla annyit idegeskedtem is, mert volt itthon egy beteg gyerek gyakorlatilag egész délelőttökre magára utalva, járt az oviba egy félig beteg (akin azóta se jött ki igazán semmi), és járt iskolába egy, aki minden reggel éktelen sírás-rívást rendezett, amiért neki mennie kell. Emellett végeztem a boltban a leltárral, meg majdnem magammal is néha az unalomtól. :D Ma dolgoztam, aztán szülői értekezletre mentem szuperokos elsőszülöttemhez. (ezt is hozzá lehet vésni ahhoz a listához, amit számon kell kérnetek rajtam)
Na és mindemellett napok óta egyre komolyabb betolakodó van az életemben. Eleinte csak egy pici gombostűfejnyi volt. Aztán szép lassan elkezdett nőni. Lett egy kisebb kabátgomb méretű, majd már akkora, mint egy zsemle. Mára egyenlő a nagysága velem. Úgy hívják, Para. Mert holnap reggel mri. Rettegek, bevallom. Magam sem tudom már, hogy mitől, mert tulajdonképpen azt szeretném, ha majd ott és akkor pont kerülne minden megpróbáltatásom végére. De addig még ugye be kell feküdni abba a koporsó-szerű izébe. Brrrr...
Szóval.. légyszi.. aki teheti, szenteljen rám egy drukknyi gondolatot. Elég csak annyi, hogy bírjam ki. A többit meg majd meglátjuk. Ugye legrosszabb esetben közlik, hogy sikertelen volt a vizsgálat, mert a koponyám csak egy légüres tér. :D Ha meg nem így lesz, akkor meg már mindegy is, csak jó lehet a vége. :)

Jelentkezem (ha túlélem) a lelettel mindenképp.
(azért meg a sok feketepont közül lehúzhatnátok egyet, hogy nem mondtam le a vizsgálatot rettenetes félelmemben.. pedig ám majdnem már..)

Félévi bizonyítvány Erik

Ő is hozta tegnap a félévit. Az igazgató felolvasta a nevemet a jeles tanulók között-mondta. Mégis kicsit félve nyújtotta át a tájékoztató füzetet. Az övé még szöveges minősítés.
Álljon itt az utókornak.
Magatartás: Társaival barátságos. Közösségében aktív. Felnőttekhez udvarias.
Szorgalom: Munkáját kevés segítséggel végzi. Probléma esetén segítséget kér. A közösségi munkát ötletekkel segíti. Tanulmányi feladatainak teljesítése ritkán hiányos. Tanítási órákon nem mindig figyel.
Magyar nyelv és irodalom
Beszéd: Tiszta, érthető. Szókincse gazdag. Szóbeli kifejezőkészsége kiváló. Összefüggő beszédre önállóan képes.
Olvasás: Olvasás iránti érdeklődése élénk. Felkészülés után 5-6 mondatos szöveget hangosan: hibátlanul, jól hallhatóan, érthetően, néha az írásjelek figyelembevétele nélkül olvassa. Az olvasott szöveg tartalmát pontosan tudja felidézni. Az olvasott szöveghez kapcsolódó feladatokat írásban egyedül oldja meg.
Írás: Vonalvezetése, írásmozgása: megfelelő. Füzetvezetése: áttekinthető. Betűalakítása, betűkapcsolása nehezen olvasható. Írásának tempója kapkodó. Helyesírása megfelelő.
Matematika: Számfogalma a százas számkörben kialakult. A mennyiségekkel kapcsolatos feladatok (mérés, összehasonlítás, mértékváltás) elvégzése kicsit bizonytalan. A négy alapműveletet kevés segítséggel tudja elvégezni. Az összetett szám- és szöveges feladatokat kevés segítséggel oldja meg. Fejszámolásban gyors, pontos (nem mindig).
Környezetismeret: Az élő és élettelen környezettel kapcsolatos tájékozottsága: megfelelő. Megfigyelései pontosak. Az összefüggések felismerésében önálló. A gyalogos közlekedés szabályait ismeri, alkalmazza.
Ének-zene: Ritmikai készsége megfelelő. Zenei hallása jó. A közös éneklésben szívesen vesz részt.
Rajz és vizuális kultúra: A vizuális kultúra körébe tartozó alkotótevékenységek iránt érdeklődése: mérsékelt. Munkáját segítségvárás jellemzi. Színhasználata egyhangú. Fantáziája, kifejezésmódja kicsit színtelen, egyhangú.
Technika és életvitel: Anyag- és eszközismerete megfelelő. Az eszközökkel és az anyagokkal biztonságosan bánik. Munkái néha pontatlanok. Kézügyessége korának megfelelő.
Testnevelés: Az órákon, foglalkozásokon aktív. Erőnléte, állóképessége korának megfelelő. A szabályokat önként, pontosan tartja be. Mozgása összerendezett.

Megjegyzések: Jól megfelelt.

A dőlt betűs szavak azok, amiket utólag biggyesztettek bele a tanító nénik.
Büszkék vagyunk rá is. Még akkor is, ha vannak gondolataim ezzel a bizonyítvánnyal kapcsolatban, de ezt majd egy másik bejegyzésben fogom csak megírni.

Félévi bizonyítvány Patrik

Tegnap végre írásban is idekerült, amit amúgy már tudtunk úgy egy hete. Már akkor is nagyon büszke voltam rá, amikor egy délelőtt sms-t kaptam tőle: "ötös leszek matekból". Ennyi volt csak, meg egy mosolygós szmájli. Válaszoltam neki azon melegében, hogy nagyon büszke vagyok rád.
Tegnap hozta az ellenőrzőjét mosolyogva. Életében először kapott olyan félévi bizonyítványt, amiben csak és kizárólag jegyek vannak.
Ilyen lett:
Magatartás: példás
Szorgalom: példás
Magyar nyelv: 5
Magyar irodalom: 5d
Történelem és állampolgári ismeretek: 5d
Angol nyelv: 5
Matematika: 5
Informatika: 5
Természetismeret: 5
Ének-zene: 5
Rajz- és vizuális kultúra: 4
Technika és életvitel: 4
Testnevelés és sport: 5

Mit is mondhatnék még? Soha rosszabbat ennél. Büszke vagyok rá, hogy mindezt önerőből érte el, tökéletesen tükrözi a tudását.

Vajon?

Vajon megtudom, hogy ki az a "falumbéli", aki olvassa a blogomat? Vagy nem fedi fel magát? Hmmm?