Légyszi....

Tudom, tudom, elég nagy pofátlanság kérni, mikor egy csomó mindennel tartozom még. Itt van egy rakás minden, amiről írnom kéne, csak sosincs rá idő. Nem túl eredeti mentség, tudom.. de ez van. Múlt héten dupla annyit dolgoztam, mint szoktam, dupla annyit idegeskedtem is, mert volt itthon egy beteg gyerek gyakorlatilag egész délelőttökre magára utalva, járt az oviba egy félig beteg (akin azóta se jött ki igazán semmi), és járt iskolába egy, aki minden reggel éktelen sírás-rívást rendezett, amiért neki mennie kell. Emellett végeztem a boltban a leltárral, meg majdnem magammal is néha az unalomtól. :D Ma dolgoztam, aztán szülői értekezletre mentem szuperokos elsőszülöttemhez. (ezt is hozzá lehet vésni ahhoz a listához, amit számon kell kérnetek rajtam)
Na és mindemellett napok óta egyre komolyabb betolakodó van az életemben. Eleinte csak egy pici gombostűfejnyi volt. Aztán szép lassan elkezdett nőni. Lett egy kisebb kabátgomb méretű, majd már akkora, mint egy zsemle. Mára egyenlő a nagysága velem. Úgy hívják, Para. Mert holnap reggel mri. Rettegek, bevallom. Magam sem tudom már, hogy mitől, mert tulajdonképpen azt szeretném, ha majd ott és akkor pont kerülne minden megpróbáltatásom végére. De addig még ugye be kell feküdni abba a koporsó-szerű izébe. Brrrr...
Szóval.. légyszi.. aki teheti, szenteljen rám egy drukknyi gondolatot. Elég csak annyi, hogy bírjam ki. A többit meg majd meglátjuk. Ugye legrosszabb esetben közlik, hogy sikertelen volt a vizsgálat, mert a koponyám csak egy légüres tér. :D Ha meg nem így lesz, akkor meg már mindegy is, csak jó lehet a vége. :)

Jelentkezem (ha túlélem) a lelettel mindenképp.
(azért meg a sok feketepont közül lehúzhatnátok egyet, hogy nem mondtam le a vizsgálatot rettenetes félelmemben.. pedig ám majdnem már..)