Ne feledd, Mikulás!

... hajnalban, kint lesz a cipőm az ablakban."
Ès ne feledd, Mikulás, hogy elmulaszd most már vègleg a fejfájásomat, mert erre a hètre, de akár erre az èvre is elèg lesz már. Nem is kèrek mást, mert ez a fontos most. A többi apróság ráèr majd valamikor.
Ès azt se felejtsd el, hogy ugyan vèget èrt már nálunk a varázslat, ès senki nem akart már neked tejet ès kekszet kèszíteni, meg rèpát a rènszarvasnak, lesz mèg olyan is, amikor ugyanezek a gyerekek felnőttkènt a Te segítőid lesznek, ès veled együtt fognak varázsolni.
Èn majd akkor is fogom ènekelgetni a dalt, hogy azok a mèg meg sem született gyerekek, akik az unokáim lesznek valamikor, minèl többet kapjanak a varázslatból.
Ti pedig, akiknek mèg vannak olyan korú gyerekei, akik nagyon várják a Mikulást, èlvezzètek a varázslás minden pillanatát. Olyan üres minden enèlkül.