Azért

.. meg kell állapítanom, hogy bármennyire is nem tűnik annak, az én férjem bizony mégiscsak romantikus alkat. Vagy valami afféle. :)
Ma elárult nekem valamit. Amitől tátva maradt a szám, és bárhogy igyekeztem is titkolni (épp a munkahelyi büfében ültünk), még el is pityeredtem egy kicsit.
Most még nem árulom el, hogy mi az, mert mindent a maga idejében, de egy biztos.. ezt a reggelinket még sokáig fogom emlegetni. :)

Ezen kívül még a mai nap történései között tartható számon, hogy délelőtt Erik felhívott, hogy őt bizony hazaküldték az iskolából, mert hasmenése van. El is ment az orvoshoz, aki megállapította, hogy vírus. Délután, amikor épp a focis "évzáróra" fuvaroztuk őt, meg egy barátját, már az is kiderült, hogy mi volt az oka a hasmenésnek. A barátja úgy szállt be az autóba, hogy "hányan lettetek rosszul a matekdogától, Erik? " :D Gondoltam is rögtön, magamban vigyorogva, hogy minek is az embernek ellenség, ugye.. :D De jófej szülők vagyunk, és tartjuk magunkat ahhoz, hogy próbálunk olyan szülők lenni, mint amilyet ennyi idősen magunknak kívántunk, és mondtuk neki este, hogy oké, ez egy kevésbé rossz megoldás, mint írni egy bazi nagy egyes dolgozatot, de azért ne is reménykedjen abban, hogy a hét további részében, csak azért, mert az orvos igazolta a napjait, itthon lazulhat, mert akkor most bőven lesz ideje felkészülni a matek dogára, amit hétfőn fog megírni (becsületére legyen mondva, még azelőtt tisztázta ezt, mielőtt mi tudtunk volna bármit is)
Lehet, hogy helyesebb lenne, ha nagyon szigorúak lennénk, és elvennénk telefont, internet-hozzáférést, meg előszednénk még mindemellé a spanyol inkvizíciós eszközöket is, de a fent említett okokból nem teszünk így. :)