Azt gondoltam, hogy ez a rövidke, mindössze három munkanapból álló hét olyan laza lesz, hogy el sem fogja majd hagyni a számat, hogy de jó, hogy péntek van. De az a helyzet, hogy már ma is felsóhajtottam, hogy de jó, hogy már csak holnap kell dolgozni.
Jól összesűrűsödtek a dolgok odabent ma, alig győztem. Mondjuk szerencsére képes vagyok rá, hogy átlássam a folyamatokat, és rangsoroljam őket, meg még arra is, hogy miközben várok valaki másnak a munkájára, ami kell ahhoz, hogy én tudjam a sajátomat csinálni, azért elő tudok készülni úgy, hogy a várt adatokat már csak be kelljen illeszteni a helyére. Ha erre nem lennék képes, akkor tuti, hogy nem tudtam volna időben hazajönni, és amikor végre indulhattam volna, akkor is egy idegroncs lettem volna. Így szimplán csak elfáradtam, meg átcsoportosítottam pár dolgot holnapra. Így aztán az borítékolható, hogy unatkozni holnap sem fogok, és emiatt aztán villámgyorsan el fog telni az év utolsó munkanapja is.
És aztán holnap délutántól tök jó lesz egészen kedd délig. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése