Szörnyű vagyok

Ma beleestem a saját csapdámba, és hagytam magamon eluralkodni a pánikot. Kissé már úgy éreztem magam, mintha főszereplője lennék a Kelekótya karácsony című filmnek. Mert angyali nyugalommal voltam eddig minden iránt (ahha.. a felszínen), mondván, a fejemben minden meg van komponálva, és egyébként is, annyi év rutinja van mögöttem már, hogy kisujjból kirázok mindent.
Aztán valamikor a délután folyamán rájöttem, hogy a fejben megkomponált menetrendemből semmi nem lesz, mert már rég elcsúsztam időben egy csomó mindennel, másrészt meg elkezdett előtörni belőlem az állat, vagy leginkább valami gonosz manó, mert vagyok én annyira őrült a karácsonnyal kapcsolatban, hogy mindig tökéletest akarok. Olyat, amikor mindenki megkap mindent, amire titokban vágyik, amikor szépen fel van díszíve a lakás, amikor legalább négyféle süteményből lehet bármikor nassolni. Olyan meseszerűt, igen. És pánikba estem attól, hogy nincs díszítés, és első pánikomban ráförmedtem Balázsra, hogy miért nem hozta le nekem a padlásról a dobozokat, mert még abban a kis lyukban (az előző lakásunk) is minden fel volt díszítve, itt meg sivár minden. Rohadtul nem volt igazam, mert egyrészt én is felmehetnék a padlásra, ha nagyon akarnám, másrészt meg nem is nagyon firtattam ezt a dolgot nála, csak egyszer. De volt a héten olyan gondolatom is, hogy ha már eddig jó volt így, akkor maradhat is minden, ahogy van, legalább majd nem kell elpakolni. (ez úgy szerda magasságában volt, amikor épp hulla fáradt voltam)
A kajabevásárláson is bepánikoltam már délelőtt, mert egy egyszerű vásárláshoz sincs újabban türelmem, mi lesz akkor, ha össze kell kapnom magam, és napokra előre gondolkodva megvenni mindent. Van egyfajta emberitiszem mostanában, és néha késztetést érzek, hogy valakit megverjek, aki pl. épp előttem kötözködik valakivel.
Azóta összehajtogattam három adag mosott ruhát, kitakarítottam a fürdőt meg a hálószobánkat, és nagyjából le is higgadtam. Remélem, hogy holnap nem kezdem majd elölről... mondjuk van még pár szoba, ahol takaríthatok, meg mosnom is kell, majd gyorsan nekiállok annak, ha nagyon elfajul a helyzet.