Na ilyen azért még nem volt, hogy a csütörtöknek örüljek ennyire. De most ez van, mert a mai csütörtök az, ami a hét utolsó munkanapja volt. :) Ennek megfelelően semmi kedvem nem volt menni, már hatkor mindenáron haza akartam jönni, pedig akkor még hátravolt három és fél óra. De aztán eltelt ez is, és amikor megnyomtam a terminálon a munkabefejezés gombot, hát legszívesebben táncra perdültem volna. :)
Holnap még azért vár ránk egy agyrémmel felérő bevásárlás, mert sok mindenre volt idő ezen a héten délelőttönként, erre azért már nem futotta. Megpróbálom majd nem úgy felfogni, mint egy tortúrát, mert akkor a saját dolgomat is meg fogom nehezíteni, meg az emberitiszemet is igyekszem itthon hagyni. Meg persze jól összeszedem a gondolataimat, hogy lehetőleg mindent sikerüljön megvenni.
Majd azzal a gondolattal megyek, hogy milyen jó, hogy sikerült egy csúszónapot összehoznom, és munka helyett mehetek vásárolni. Végül is nyerek vele egy egész napot.
És reményeim szerint holnap ilyenkor már a linzerek is készen lesznek. .) Na jó, az nem lesz baj, ha kicsit előbb készen leszek vele, mint háromnegyed tizenkettő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése