Mindjárt karácsony

Azt hiszem, lassan itt az ideje valóban belátnom, hogy nem vagyok már sem húsz, sem harminc éves (de még negyven sem), és ami ment akkor, mint a karikacsapás, az most már messze nem sikerül úgy.
Azért persze erőlködöm én, mert magamnak sem akarom bevallani mindezt, csak most, fél tizenkettőkor, amikor abba kellett hagynom a linzerek kenegetését, mert annyira fáj a hátam, hogy nem bírok már magammal. :D Na sebaj, majd holnap délelőtt. :) A bejglik várják a reggeli sütőbe kerülésüket, a zserbó készen van. Szerintem fatörzs az idén sem lesz, pedig most már második éve tervezem karácsonyra, mert van egy gyerekkori emlékem erről a sütiről, annak idején keresztanyám mindig sütött (rajta kívül sem csinált senki), és szerintem kb. azóta nem is ettem.
Egyébként várom a holnap estét, kíváncsi vagyok a gyerekek arcára, amikor megtudják mi a nagy meglepetés. Merthogy van. :) Arra is kíváncsi vagyok, milyen lett Balázs meglepije. Még én magam sem mertem megnézni előre, mert ha nem olyan, amilyet elképzeltem, akkor már nincs idő másra, ha meg olyan, vagy még olyanabb, nehéz lett volna kibírni, hogy ne mutassam meg. Majd holnap a hozzá kapcsolódó történetet is elmesélem neki, és lehet, hogy nektek is.
Ja, és ma összesen öt percre megszegtem azt az ezer évvel ezelőtti fogadalmamat, hogy nem fogok morogni a karácsonyi készülődés közepette. De sajnos sikerült az idén morogni is pár percre, szerencsére időben helyreráztak. :)

Kívánom, hogy mindenkinek teljen az ünnep a lehető legtöbb boldog pillanattal, nevetésekkel, vidámsággal, hogy majd szép emlék legyen belőle. :)

Csak hogy eléggé hű legyek önmagamhoz.. :)