Éppen ma

van kilenc éve, hogy az első blogbejegyzés megíródott. :) Emlékszem az akkor bennem munkálkodó összes érzésre, ami végül arra késztetett, hogy leüljek, és írjak. Az a fajta kényszer volt, amire azt szokták mondani, hogy "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek".
Hihetetlen mennyi mindent írtam már le itt, rengeteg emléket örökítettem meg ezek alatt az évek alatt. Sokkal inkább személyes blog még mindig, mint családi, de azért sokat alakult az eltelt időben. Már nem annyira csak rólam szól, már nem annyira mélyről jön, mint régen. Kicsit felszínesebb, kicsit talán "laposabb" ahhoz képest, amilyen egykor volt, és ennek nagyon sok oka van. (ami nem is lényeg)
A blogírás a mindennapjaim része, ezzel fejeződnek be a napjaim. Ahogy az is a mindennapjaim része, hogy olvasok is blogokat én is. Az olvasás már sokkal inkább random módon zajlik, mint régen, mert mindig épp akkor olvasok el valakitől valamit, amikor épp időm van. Régen ezt is úgy csináltam, hogy leültem, és akkor mindenkitől mindent egyszerre. :)
Nem hiszem, hogy abba fog ez nálam mostanában maradni, mert szeretem, hogy van. Szeretem, és nagyon köszönöm ezúton is, hogy olvastok, hogy mennyi mindenkit "ismertem" meg csupán azért, mert akkor, kilenc évvel ezelőtt írni kezdtem.