3000

Ez ma a

Egészen elképesztő ez a szám, pedig nem kéne annak lennie, mert épp nemrégen volt a kilencedik szülinapja a blogírásnak. :)
Még mindig büszkeséggel tölt el, hogy képes vagyok rá, hogy minden nap írjak valamit, örülök neki, hogy kitartó tudok lenni, pedig azért sokszor kedvetlenedek el, és sok mindent cenzúrázok már magamban, és nem írok le. Hülyeség egyébként, mert annak idején úgy vágtam neki, hogy nem érdekel ki olvas, és mi lesz a véleménye, amit ki kell adnom magamból, azt én itt le is fogom írni. Aztán persze az akkori kissé indulatos, megbántott, és mélyen lévő énem az évek hosszú sora alatt lenyugodott, megállapodott, és így aztán a problémákat is egészen másképp kezelem már. Nem merülök bele annyira mélyen semmibe, és tulajdonképpen ez jót is tesz.
3000 poszttal ezelőtt Roland még csak három éves volt, Erik hat, Patrik pedig kilenc. És persze, én is még csak épp a harmincas éveimet kezdtem el. Háromezer poszton keresztül követtétek már nyomon azt, ahogy ők mostanra felnőtt, kamasz, és kiskamasz fiúkká cseperedtek, én pedig jövőre éppen a negyvenes éveimet kezdem majd meg. :)
Azt hiszem, hogy még jó pár ezer poszt lesz itt, és azt is simán el tudom képzelni, hogy Ti, akik úgy jöttök már vissza ide, mintha csak leülnétek nálunk egy kávéra, azt is végig fogjátok majd kísérni, ahogy először mindenki felnőtt lesz, majd egyszer csak blogoló anyukából blogoló nagymama leszek. :) Az, hogy akkor épp hol tart majd az a számláló, azt meg sem tudom saccolni, de kíváncsian várom.