Baj

Még mindig nem tudok írni arról, amire utaltam már tegnap is. Az sem szívderítő téma, meg az sem, ami ma történt. Nagyon nem.
Apósomnak és a sógoromnak ma autó balesete volt. Balázst hívták, aki hívott engem, hogy ő most akkor megy, és segít az autót kiszedni az árokból, én menjek haza (dolgoztunk, ugye) majd, és otthon találkozunk. Nem is tudom mi minden szaladt végig akkor az agyamon, nem is tudtam szerintem normálisan gondolkodni egy-két pillanatig, de aztán máris felülemelkedett a racionális, felelősségteljes énem, és arra koncentráltam, amire kell. Azt tudtam, hogy a sógoromat elvitte a mentő, mert megütötte a hátát, apósomnak nincs baja. Azt gondoltam, hogy oké, akkor megúszták remélhetőleg, a kocsit meg majd rendbe rakják, nem lehet olyan nagy baja, ha "csak" ki kell szedni az árokból.
Aztán jött egy-két fotó a kocsiról, attól nem lettem nyugodtabb. Aztán Balázs hazaért, mondta, hogy már beszélt a bátyjával, volt röntgenen, még kell ct-t is csinálni, majd, ha annak meg van az eredménye, akkor hív, hogy jöhet e haza, vagy vigyük neki a cuccát Esztergomba. A kocsiról nem sok jó híre volt, a hátulja csúnyán kapott, majd kiderül, hogy érdemes e még megcsináltatni. (mármint pénzileg, ugye) Gyorsan ettünk, aztán készültünk egy gyors pékáru-felvágott vásárlásra, hogy meglegyen, mire kiderül, hogy mikor kell menni.
Épp beértünk az üzlet parkolójába, amikor Balázst hívta a sógorom. Én vettem fel, merthogy Balázs vezetett. Még most is végigszalad a hideg a hátamon, ahogy mondta, hogy "Eltörött a gerincem." Nem is tudom, hogy mit mondtam ott hirtelen neki erre, de megállt bennem az ütő is. Meg sem fordult ilyesmi a fejemben, mert azt mondták, a saját lábán szállt ki a kocsiból. És érzi az összes végtagját, kinek jutna ez a verzió eszébe?
A felvágott eszembe sem jutott, villámgyorsan összekapkodtam pár zsemlét, innivalót, közben hívtam apósomat, hogy mit készítsen össze, mert megyünk.
A sógorom azért a "vártnál" jobban nézett ki, még akkor is, ha egyébként mozdulatlanul feküdt, nyakmerevítővel, meg minden. Azonnali átszállítást kértek neki a Honvéd kórház idegsebészeti osztályára, mert műteni kell. Lehetőleg rögtön, mert instabil a gerince, és egy pillanat alatt megsérülhet a gerincvelő, ami ugye tudjuk, mivel jár. A Honvéd kórház hajnali három óra előtt nem tudja fogadni (az továbbra sem világos, hogy vajon szó szerint akkor fogják oda átvinni, vagy most már megvárják a reggelt?), így átmenetileg felvitték az osztályra, ahol várja a mentőt, hogy odavigyék. És holnap már műtik is, összecsavarozzák a gerincét.
Ijesztő ez az egész, a mindenféle kórelőzményét figyelembe véve még inkább. De úgy, ahogy ő is próbál optimistán hozzáállni, így aztán mi is így állunk hozzá. Még poénkodtam is vele, hogy el ne felejtsen szólni, nehogy valami rozsdás csavarokat rakjanak bele.
Az már biztos, hogy neki ez az év kórházban végződik, és a következőt is ott fogja kezdeni. De remélem, hogy tényleg minden úgy megy majd, mint a karikacsapás, és pár hét múlva ez is csak egy rossz emlék lesz.
Azért minden drukkolás jól fog jönni holnap.