Börtön

De csak úgy jelképesen. Fura dolgot élek át, és kísértetiesen emlékeztet egy másik élethelyzetre, de nem tudok visszaemlékezni, hogy mikor is volt ez már. Deja vu a javából.
Két napja tart. Olyan állapotban leledzem, amit nem is biztos, hogy jól le tudok írni. Sosem drogoztam, de amiket olvastam róla, lehet valami hasonló az is. A testem körülbelül úgy működik, és funkcionál, mint egy hetven évesé. Valahogy semmi sem megy könnyedén. Sem felemelni, sem letenni, sem meglátni. Az agyam meg úgy pörög, mint egy ötévesé. Folyton csak jár, és gondol valamit, és csapongok ide-oda, rendesen kiakasztva ezzel még saját magamat is. Az éjjel nem tudtam aludni sem, mert képtelen voltam kikapcsolni. Olyan voltam, mint Micimackó, mert egyfolytában csak "gondol, gondol, gondol...." Még a bambaságom is stimmel, simán elmennék én is csacsi öreg medvének, vagy medvelánynak.
Ahhoz képest, hogy az éjjel, vagy már inkább reggel volt az, aludtam négy és fél órát, és ahhoz képest, hogy mostam, teregettem, pakoltam, bevásároltam, stb., és ahhoz képest, hogy nem ittam csak a negyede kávét a szokásosnak, most még mindig tart az intenzív pörgés. Búgócsigának már jó lennék.
Fura érzés, az biztos. És zavar is, az is biztos. Még a pörgés csak hagyján, de az, hogy amúgy meg olyan fáradtnak érzem magam, mint aki túl van az iron man-en, az nem jó. Minden izmom külön van görcsben, a combom konkrétan már fáj, és akármit csinálok, nem múlik el.
Nem tudok mást tenni, mint kivárok. Próbálkozom a kikapcsolással, de még nem megy. Reménykedem, hogy sikerül a fáradtságnak átvenni az uralmat az agyam fölött is, bár ez elég hiú ábránd, lévén onnan irányítódik minden, ahol most épp komoly zűrzavar van.
Legalább tizenhárom postot tudnék kapásból idekreálni, csak úgy, agyból, ha bírná a kezem leírni. Ez a része jó is.
Az viszont félelmetes kicsit, hogy nem tudom előre, hol, hogyan és mikor lesz vége. Azért remélem nem fog nagyot szólni. De már jó lenne túl lenni rajta, lesz, ami lesz.