Terézanyu

Éppen egy hetes már a történet, amit még nem osztottam meg veletek. Méghozzá "Terézanyuságom története". Pályázatot írt ki Rácz Zsuzsa, az Ulpius ház kiadóval, és a Nők Lapja Cafe-val együtt. Mikor elolvastam a kiírást, megtetszett, elmentettem magamnak, hogy el ne felejtsem. Többféle verzió kavargott bennem, de valahogy mégsem találtam az igazit. Nem is született meg az igazi, úgy érzem, bár nem gondolom azt, hogy amit írtam, nem sikerült jól. Lényeg a lényeg, az utolsó előtti pillanatban megszületett a mű, és még mielőtt meggondolhattam volna magam, elküldtem a megadott címre.
Kedves és nem sablonos válaszlevelet kaptam, majd két nap múlva újabb levelet, amiben meghívtak a díjkiosztóra, és kérték, hogy írjak pár sort magamról. Megtettem. A díjkiosztós invitálást pedig fontolóra vettem. Első körben azt gondoltam, nem megyek, mert úgysem lett jó amit írtam, minek? Aztán végül vasárnap délben mégis meggondoltam magam, és legkisebb királyfimmal kettesben útra keltünk. Annak, hogy nem mentem egyedül több oka is volt. Elsődlegesen a spórolás (ha vele utazom, 90 %-os jegyet vehetek), de ez inkább amolyan jó ürügy volt csak, mert rájöttem útközben, hogy sokkal inkább azért akartam valamelyik gyereket magammal hozni, hogy mégse legyen ez olyan "felnőttes" program nekem. A vonat késett, úgyhogy majdnem elkéstünk, de aztán szerencsésen odaértünk. Hihetetlen tömeg volt az Ünnepi Könyvhét minden pavilonjánál, ha egyedül vagyok, tuti, hogy pánikba esem. Így, hogy útitársam és köztem én voltam a felnőtt, nem tehettem ezt meg. :)
Amikor a sátorhoz értünk, már tuti biztos voltam benne, hogy nem kapok helyezést, sem különdíjat. Nem tudom megmondani, honnan voltam benne ennyire biztos, mégis tudtam, nincs miért izgulnom. A díjátadó kedves volt, bár mindenki kissé zavarban volt, Zsuzsa majdnem annyira, mint mi, többiek. Átadták a nyereményeket, felolvasták a nyertes pályázatot. Kicsit megdöbbentem rajta, mert nekem sehogysem fért bele a történet a Terézanyuságba, de nem én voltam a "zsűri", és ha ők épp ezt találták a legjobbnak, hát nekem sincs kifogásom ellene.
Ami azért mégis egy nagyon emlékezetes élménnyé tette ezt a kis délutáni programot, ezután következett. Pár szót sikerült váltanom Zsuzsával, aki - roppant kellemes meglepetésként- miután bemutatkoztam, rögtön képben volt, mit is írtam én, és még pár szót idézni is tudott belőle. Letaglózott, bevallom. Kedves volt, és közvetlen, mindenféle sztárallűrtől mentes. Kaptam tőle (a többiekkel együtt) egy dedikált könyvet a vadiúj könyvéből. Még sosem volt dedikált könyvem, úgyhogy nagyon büszke vagyok rá. :))