Hitel

Ez megint nem lesz egy vidám poszt. Nem sikerül átlendülnöm sem a hetekkel ezelőtti orvostól orvosig rohangáláson, sem azon, hogy ilyen béna az időjárás, de azon pedig, hogy már megint az egekbe tart a svájci frank árfolyama, azon aztán végképp nem.
Napok óta gondolkodunk, számolunk, osztunk-szorzunk, kivonunk, meg amit még el lehet képzelni. Kértünk egyenleget a fennálló tartozásról. Megfordult a fejünkben a másik hitel gondolata, pedig mindig is azt vallottuk, hogy nem szabad hitelből hitelbe esni. De a gondolat gondolat marad, mert jelzálogot nem tudunk adni, egy személyi kölcsön pedig ott kezdődik, hogy 50 ezer havonta, öt évig, és még adóstárs is kell, mert én társadalom szégyene nem rendelkezem jövedelemmel. Méltányosság nincs, mert ez egy autó. Nem egy lakás. Az autó meg luxus. Senkit nem érdekel, hogy nem egy húszmilliós luxusmercedesről beszélünk, hanem egy autóról, amibe befér egy öttagú család. Az sem nyom semmit a latban, ha azt mondom, közös érdekünk lenne, hogy találjunk megoldást. Nyilvánvaló, hogy ők (a bank) le sem tojja, hogy miből és hogyan fizetem, sőt, azt sem nagyon, ha nem, mert egyszerű a képlet, elviszik, elárverezik, és kész.
Megfordult a fejünkben a fájdalmas gondolat, hogy akkor adjuk el. Gondolati szinten hagytam, hogy utánanézzen a párom. Az autónk, ami egy nyolc, vagyis hét éves Citroen Berlingo, jelen pillanatban 1,200,000 Ft-ot ér. Annyiért nem is valószínű, hogy el tudnánk adni. Ez az egyik. Mi, négy évvel ezelőtt 2,1580,000 Ft-ért vettük (és akkor az jó ár volt nagyon). A bank, egy teljesen friss, mai egyenleg szerint 1.708.000 Ft-ot kér tőlünk, ha lezáratjuk a hitelünket. Tegnapelőtt még "csak" 1.666.000 Ft volt ugyanez az összeg. Nem kell hozzá nagy matektudás, hogy kiszámoljuk, hogy nem is kicsit, hanem óriásit buknánk, ha az eladás mellett döntenénk. Mert bebuknánk a négy évi törlesztést, nem lenne autónk, és még adósságba is kéne verni magunkat, hogy teljesen ki tudjunk fizetni mindent.
Nem tudom még mi lesz. A tűrőképességünk legszélén vagyunk. Nincs tovább. Nemigen van már honnan elvenni, és átcsoportosítani, mert nem járunk sehova, és a kaján kívül alig költünk másra.
Patthelyzet. Mert van autónk, és kifizetjük a törlesztést, de nemigen marad miből tankolásra, tehát ha nincs benne benzin, akkor használni sem tudjuk a kocsit.
Tudom, hogy rajtunk kívül még rengetegen vannak ilyen helyzetben, sőt, tudom, vannak, akik még nálunk is rosszabbul jártak, járnak. Szomorú. A legszomorúbb, hogy nincs semmi, amitől azt gondolhatnánk, hogy egy bizonyos ideig kell csak kitartanunk, mert aztán jobb lesz. Nem lesz jobb, az elemzések szerint minimum fél évig még kúszik felfelé majd, aztán megáll, de ki tudja hol?
Nálunk sok mindent megoldana, ha végre találnék magamnak munkát. Egy olyat, amit bírok is. Biztos van olyan. Bőszen keresem.