Eltelt. Aggódósan, orrszívósan, hányásig köhögősen, de azért elég tevékenyen. Mondhatnám, végre. Mert nem voltam túlságosan zombi, és képes voltam több dolgot is megcsinálni, amit elterveztem (az meg már mellékes, hogy még mennyi mindent kellene). És jólesett megnézni két filmet is csak úgy. Rég nem volt már türelmem valamit is végignézni. Most igen. :-) És jó kis filmek voltak. Olyan nekemvalók. Végre nem tengeralattjárós-akciós, de nem is nyálas, és a végére kisírt szemes, hanem csak olyan kis könnyed, nem kell gondolkodni közben, mert annyira nincs mondanivalója.
A mai nap azért leginkább tanulással telt. A nap egyik részében apával matek, aztán velem verstanulás, ami kissé kudarcba fulladt. De azóta már drága tanítónéni barátnőm megerősített benne, hogy amit gondoltam, helyénvaló. Nem a gyerekemnek való volt a vers, azért nem ment.
Most meg még pörgés... amit nem kéne nagyon csodálnom, egyrészt, még szól a Tankcsapda, másrészt kollektívan tízkor keltek délelőtt, és ugye ma sem fáradtak el a kint focizásban, biciklizésben (pedig de jó lenne már).
Holnap meg az iskolásnak bizony hétfő lesz. Az ovisok közül a kiscsoportos biztos marad itthon, a nagycsoportost még meglátom. Mert annyira nem beteg, mint amennyire bele fog betegedni az irigységbe, ha neki mennie kell. :-D
Majd ez a reggeli ébredéstől függ még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése