Hiányosságok és még..

Most, hogy rákattintottam, hogy "Új bejegyzés", tulajdonképpen nem is tudom, mit akarok írni. :-D
Csak úgy leültem, beléptem, és már kattintottam is. Pedig tervbe vettem azt is, hogy majd valamelyik nap visszaolvasom, miket zagyváltam itt össze eddig, és lehet, hogy el is fogok szörnyedni. :-)
Bár... az is én voltam/vagyok. A sok skizo énem itt ölt testet, mert mikor milyen hangulatom van, olyan lesz az iromány. Hú, ezt a szót hogy utálom. Annak idején a matektanárom mindig úgy hozta a dolgozatokat, hogy "Kijavítottam csodálatos irományaikat." Ettől rögtön a hideg szaladgált végig az ember hátán, és már látta a hatalmas egyest, vagy jó esetben a kettest, amit sikerült összehozni. Pedig annyira nem is voltunk hülyék. Nem lehettünk, ha már matek tagozatos osztály voltunk, heti hét, nemritkán nyolc matekórával is. (ide egy ilyen elborzadós fejet képzeljetek), Akkor persze utáltam. Azóta már tudom, milyen jól is jártam vele. Még most is emlékszem, miket tanultunk, gyakorlatilag középiskolában is abból "éltem", amit az általános iskolában tanultam. És igen, remélem, hogy a gyerekeim is ilyen osztályban tanulhatnak majd. Vagy sikerül őket elvinni hatosztályos gimibe (bár a giminek sosem voltam híve, de lassan jelentőségét veszti a szakközépiskola, ha már úgysem ér semmit az érettségi), de ez ellen egyelőre mindenki csak ágál.. mert olyan kicsi gyereket mit akarsz még utaztatni minden nap. De majd meglátjuk. Még van két évünk. Azt nem mondom, hogy hol van az még... mert az elmúlt tíz, sőt húsz is csak úgy elröppent a fejem fölött. Najó, nem fölötte, mert repültem vele, de vannak dolgok, amikre nagyon nehéz visszaemlékezni is. És van egy csomó olyan, ami eszembe jut, és képes vagyok percekig is vigyorogni rajta, hogy dejó volt!
Csak az a hülye tükör ne volna... nem is venném észre, hogy eltelt ennyi idő. Mert belül még mindig nem érzem magam 20-nál csak épphogy többnek (tudom, ez számít), de látszani látszik az a 30(+1) is (tudom, ne foglalkozzak már vele). Úgyhogy kerülöm a tükröt bőszen. Ami nálunk elég nehéz, de azért próbálkozom.
A minap szembesültem vele, hogy újabb dolgot kell felvenni a hiányosságaim listájára. Mégpedig, a nincs jogsim is egy hiányosság most már. Felvilágosítottak, hogy a munkahelyem szinte biztosan nem lesz a munkahelyem, mert mindenképpen KELL a jogosítvány. Azért, hogy a postára elmenjek (ugyanabban az utcában van), meg ha be kell menni a központba Szfvárra. Meg tudnám oldani jogsi nélkül is. Simán, gond nélkül. De úgy látszik, a megoldások nem kellenek. Papír kell, mindenáron, mindenről. Lehetek akármilyen talpraesett, vagy akármilyen logikus gondolkodású, érthetek bármihez, ha nincs papírom arról, amiről KELL, akkor húzzam le magam a w.c.-n.

Folyt.