Lassan teljesen profi leszek az interjúk terén. És majd én fogok ülni az asztal másik felén, és én fogom megizzasztani a gyanútlan álláskereső emberkéket. (dehogyis, sosem tennék ilyet)
Szóval megvolt. Szörnyű volt bemenni is egyébként. Azt hittem, túl vagyok már ezen az egész histórián, és mekkorát tévedtem. Várnom kellett, mert még bent volt az előző "áldozat", de már akkor láttam, hogy számomra a lehető legrosszabb tárgyalóba kell majd mennem. Az egyes... ahol kirúgtak. Bár.. lehet, hogy a sors rendezte így, hogy szabaduljak a hellyel kapcsolatos rossz érzéseimtől, nem tudom.
A két nő szimpatikus volt, mosolygós. Elmondtam, hogy már dolgoztam ott, nem nagyon akadtak fenn rajta. Megkérdezték, miért mentem el. Megmondtam, hogy nem én akartam elmenni, úgy küldtek, mert beteg lettem próbaidő alatt. Úgy tűnt, sokkal emerebbként gondolkodnak, mert még meg is jegyezték, hogy hát pedig lehet akkor is beteg az ember, ezt nem lehet kiszámítani. A munka nem lenne rossz. Mindenkinek van 10 üzlete, és a 10 üzlet közel 600 emberének az ügyes-bajos dolgait kell intézni. Belépés, betegállomány, szabadság, szülés, kilépés stb. Nem mondom, hogy nem nekem való, mert de. Viszont.. ami miatt szerintem máris felejtős a dolog (és innentől már csak kellemesen csalódhatok), a volt főnökasszonyomtól véleményt kell kérniük, anélkül nem vehetnek fel. Háááát.. nem olyannak ismertem meg, aki ne mondana rólam rosszat. Hétfőn fognak hívni. Majd kiderül. :-)
Mindenesetre nem feldobódva jöttem el. Egyáltalán nem. Egyrészt fájt, hogy egy csomó olyan emberrel találkoztam, akikkel akkor régen az irodák folyosóján szoktam, másrészt meg tényleg lehangolt, hogy most ez aztán nem rajtam múlik.
De sebaj... tűzoltó leszek, és kész. :-) Vagy katona. :-)) :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése