Jelentem: azt hiszem, tényleg változtam. Végre. Hogy honnan veszem? Elmesélem...
Ugye egyszer írtam már, hogy az óra, mint olyan, és én örök ellenségek vagyunk. Ez mondjuk túl sokat nem változott, bár lehet, hogy az óra mostanában szeret engem, továbbra sem informálódtam róla. Én továbbra sem nagyon vagyok odáig érte. Viszont.. eddig mindig belebolondultam, ha valami nem úgy történt, ahogy én elterveztem. Mert bizony, szépen megkomponáltam minden napra mindent, hogy mikor mit kell csinálni, mikor hova kell menni, mit kell elintézni, és ezt véresen komolyan is vettem. Amikor valamiért borult a mutatvány, akkor jött a kiborulás, vagy az éjszakai műszak, hogy bepótoljam, mert az nem lehet, hogy meg KELL csinálnom, és nem csinálom. Hát most másképp van. Egyrészt nem tervezek. Kivárom, hogy ébredek reggel, mennyi idő után jutok az első kávémhoz (ettől függ egyébként minden), süt e nap, vagy sem. Hétköznapokon miután a gyerekek eljutottak a rendeltetési helyükre, szép kényelmesen megreggelizem a gép előtt, aztán még olvasgatok, aztán eldöntöm, hogy akarok e valamit csinálni, és mi is lenne az.. De ha menet közben elmegy a kedvem, semmi gond, ott marad. Megvár. Hétvégenként pedig még ennyire sem kell igyekeznem. Alszom, amíg jólesik, mondjuk a kávé itt sem egy elhanyagolható körülmény.. Aztán nekiállok főzni, amikor úgy döntök, már nem zavar, ha pontban délben nincs még asztalon a kaja, sőt, már az sem, ha még ebéd után fél órával (vagy még több-bel) is úgy van az asztal, ahogy felkeltünk. Szóval, pedáns Diusból lehet, hogy egy trehány disznó lettem... De nem baj.
Ami nem változott: vannak apró kis stiklijeim, amiket mindig ugyanúgy kell csinálnom. Bár szerintem ez mindenkinél van. Ez pl. reggel mikor már sikerül felkelnem nagy nehezen, első dolgom villámgyorsan felöltözni (a ruháknak is van sorrendje :P), egyrészt, mert most nagyon fázom reggel, másrészt meg tényleg így szoktam meg. Aztán (tekintsünk el a hétköznapok gyerekébresztő procedúráitól) kávémat kitöltöm, be a mikroba, addig míg melegszik már veszem is a kabátomat, keresem a cigimet. 30 mp múlva pedig az ajtó előtt (akármilyen mínuszok vannak is) elszívom az első cigimet az első kávémmal. Rögtön ezután macskaetetés, aztán átmegyek a nagyanyámhoz az újságért. Bejövök, kabát le, szemüvegmosás, és igen, ilyenkor jön a mosakodás, fésülködés. Rendszerint ilyenkor már valaki kiabál, hogy kakaóóóóó, úgyhogy nekilátok a kakaókat megmelegíteni. És innentől már nincs benne rendszer, egészen estig. Este lefekvés előtt ajtó leellenőrizve, hogy zárva van e. Mosogatógép elindít, villany lekapcsol, szobába be.. Gyerekszobába tévé kikapcsolt, Erik lámpája lekapcsol, gyerekek betakarva. Mi szobánkban Rolit betakarom, fel a galériára, tévé be, vissza le, lámpa lekapcsol, vissza a galériára, párnákat felrázni, és már lehet is lefeküdni. Ha valami kimarad, nem tudok elaludni. Mondjuk ez már valami mánia... vagy csak berögzült szokás, nem tudom. Ilyen az is, hogy fizikailag rosszul érzem magam, ha mosogatás után a mosogatóban hagyom az edényeket, és nem pakolom el rögtön. Attól kupi van. :-D
Najó... még a végén kiderül, hogy nem is változtam... :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése