Aggódom.. nem csak a saját gyerekemért. Érte is.. mert látom, hogy nincs jól, ösztönösen érzem, hogy valami nem oké.. de nem tudom még, hogy mi. De bújik (sokat), sír (sokat), hatalmas könnycseppekkel, amitől a szívem szakad meg.., alszik (ezt is sokat), ami jó, mert az alvás jót tesz, pihen a szervezete. De a világ legnagyobb hülyesége, hogy már az is aggaszt, hogy olyan jó kisfiú most. Szó nélkül jön orrot szívni, megcsinál bármit.. és még így, betegen is egy igazi gavallér. Ült délután az ölemben, olyan igazi kucorodósan, mikor a lábai is össze vannak húzva, beszéltünk róla, hogy menni kell a doktor bácsihoz, de csak megnézi a torkát, meg meghallgatja a hátát. Mondja, hogy: "Tudom. Nem félek. Bátor vagyok, tudod."
Mondom erre: "Tudom. Te vagy a legbátrabb, a legokosabb, és a legszebb királyfi."
Erre ő: "Nem, anya. Én vagyok a legokosabb, de Te vagy a legszebb."
Mondom, hogy egy gavallér... :-)
Egyébként az orvoshoz nem jutottunk be. Annyian voltak, hogy inkább visszamegyünk holnap..
És aggódom azért a kismamáért, aki hamarosan anyuka lesz, és aki az én pótmamám (:P) lánya. Mert nem elég, hogy már több, mint egy héttel túlhordta azt a makacs kis fiúcskát, nem elég, hogy ugyan nagyon nagyra becsülik a súlyát is, a buksiját is..Most már több, mint egy napja vajúdik. Jó, ha a tegnapi húszperces fájásokat leszámítjuk, akkor csak ma. De már este van.. és nemrég beszéltem a leendő nagyival, és még mindig ugyanott tartanak, ahol délután kettőkor. Gyakorlatilag sehol.. Ötperces fájásokkal, kétujjnyira tágulva. Ami kevéske.. De még mindig ép a burok (miért nem repesztik meg?), még mindig nem kapott semmit, ami segíthetne.. Nagyon-nagyon drukkolok neki, hogy most már gyorsuljon fel minden, és legyen az a baba nagyon-nagyon ügyes. És olyan szívesen segítenék... de nem tudok. :-( Csak gondolni tudok rájuk. És persze, hogy most megint az összes szülésem itt kavarog bennem, de ez most nem lényeg. A lényeg, hogy szívből kívánom, hogy még ma átélhessék azt az igazi eufórikus boldogságot, amikor először meglátják a babát, akit annyira vártak, és akit annyiszor elképzeltek. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése