Jó reggelt! Kávé nélkül ilyet nem is kívánok. Bár lehet, hogy csak én vagyok koffeinfüggő.. Mindenesetre pont ugyanilyen csészéből iszom meg a napi három-négy, olykor bizony előfordul, hogy öt kávémat is. Akkor már igaz, hogy csak épphogy van egy kis vér a koffeinemben. :-D Mondjuk múltkor olvastam valahol, hogy a kávénál is az a helyzet, hogy csak azokat tartja ébren, vagy éberebben, akik el is hiszik ezt a hatását. Azok, akik csak azért isszák, mert szeretik az ízét, azok ugyanúgy alszanak, mint nélküle. Ezt nem tudom. És nem is feltétlenül hiszem el, már csak azért sem, mert a koffein bizony felpörget. Vagy van, aki immunis rá?
Már előre utálom, hogy ma már megint orvoshoz kell mennem. És már előre el is határoztam, hogy csak most szabaduljak tőlük, minimum egy évig megint egynek sem megyek a közelébe sem. (gondolom, hogy ki fogok tolni velük) Gyűlölöm. Eleve az a buta kiszolgáltatott helyzet, amiben az ember egy orvosi rendelőben van. Majd bemehet, ha behívják... aztán majd megszólalhat, ha az orvos épp már oda tud figyelni. És lehetőleg két-három percben adja elő minden óhajsóhajpanaszbánatát, mert több idő nincs. Sokan várnak. És ha valamit elfelejt az ember lánya, akkor így járt. Majd legközelebb. Vagy addigra már mindegy is. És különben is dilemmázom. Mert ugye nagyszájúként azt mondtam, nem leszek kísérleti nyúl, ha ezt a trileptal-t is abba kell hagynom, akkor kész, nem vagyok hajlandó kísérleti nyúlként mást szedni. Igenám.. de megint ott a DE! (merthogy ezek a DE-k sokkal jobban az ellenségeim, mint az óra) DE ha nem szedem, nagyobb a kockázat.. DE ha nem szedem, megint megijeszthetem a gyerekeket (ezt mindenképp el szeretném kerülni) DE ha nem szedem, hogy megyek el dolgozni. DE ha nem szedem, minek is jártam oda majd' két hónapot. DE ha nem szedem, vállalnom kell minden felelősségét annak, hogy bármikor, bárhol... Szóval, lehet, hogy a nagyszájúság felett az észérvek győznek, és mégis alá kell vetnem majd magam a kísérleti nyúlságnak. DE szerencsére ezek még csak teóriák. És előfordulhat, hogy nem kell váltani, mert ez belefér. Meglátjuk. :-)
A másik dilemmám a majdani állásinterjúm. Megmondjam? Az állásinterjún? Vagy ne? Ha nem, akkor...? Mindenképpen mindenhol van orvosi vizsgálat. Szóljak ott? Vagy ne szóljak? Ha megmondom, nem fogok kelleni, mert félnek ettől a betegségtől, mert mindenki a habzó szájú rángatozó embert látja. Ha nem mondom meg, akkor hazudnom kell. Mindenkinek. Egyik sem jó. Jó volna adni egy kicsit a leendő főnökömnek az empátiámból (mert az nagyképűség nélkül is hatalmas), hogy értse, ettől még én is ember vagyok, és nem is kell megbélyegezni sem. De remélhetőleg valaki ilyet fog utamba sodorni az élet. Majd szuggerálom. Hátha...
És mos elmegyek a kávéfőző irányába, mert még nem elég magas a koffeinszintem. :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése