Tegnap megjártam az orvost. Mindegyiket, akikkel mostanában kénytelen vagyok már-már heti rendszerességgel randizni. Az ideggyógyászat előtt várakozva folyton olyan frusztráltnak érzem magam. Már ettől, hogy ott állok, és várom, hogy behívjanak. Ami egyébként egy hülyeség, mert oda aztán közel sem a súlyos esetek járnak, hanem a stroke-ot, agyérgörcsöt kapottak, az epilepsziások, a fejfájósok, meg ilyenek.. De azért mégis. Na,mindegy. Szóval, vártam a kis frusztrált hangulatommal, hogy majd mindjárt jön a kicsit ápoltnak kinéző asszisztens, és mondja a nevem, majd jól érthetően közli, hogy melyik székre üljek (mert nem mindegy ám), hogy aztán majd a következő asszisztens megkérdezze, hogy hogy hívnak, és már be is mehetek a szintén abszolút hülyének kinéző orvoshoz. Mióta először láttam, azon gondolkodom egyébként, hogy kire is hasonlít, de nem jövök rá. Mindenesetre csúnya a végtelenségig. :-D És a kézfogása is ..... az a fajta, amit mindenki hív valahogy... de nem éppen férfias, na. :-D. No, szóval, bementem, megnézte a szememmel tudom e követni a kezében lévő tollat, nem e látok belőle kettőt (hármat láttam, de az nemért, úgyhogy nem mondtam meg :-P), ellenőrizte a reflexeimet (természetesen a jobb oldalamon erősebb, de ezt már ugye megszoktuk), aztán megnézte a kiütéseimet (ami egyébként ciki volt kicsit, mert volt bent valami fiatal orvostanhallgató, és hát na... ) És jött a feketeleves. Mert gyógyszer marad, mert ez jó (kinek?) De akkor vérvétel, mert ez a gyógyszer valamit csinálhat a vérképzőközpontommal (tényleg jó kis szer), és ha ez így van, akkor még egyet kell emellé szednem. Na, bráááávóóóó! Ez minden vágyam. Mindenesetre még délután el kellett mennem a háziorvosomtól egy laborbeutalót kérnem (ott is ücsörögtem egy órácskát, mire bejutottam). És ma reggel abszolút felemelő módon éhgyomorra megküzdhettem a szörnyen álmos gyerekeimmel, akik fáztak, nyűgösek voltak, és nem akartak felkelni, aztán várhattam majdnem másfél órát, mire az új programjukkal minden vérvételre váró kedves beteget berögzítettek, és levették a véremet további felhasználásra. Amiről majd eredmény pénteken. Nos, mire végeztem, majdnem éhenhaltam. És ugyan gyorssegélyként megettem egy csokit, aztán itthon villámgyorsan kávé, és szendvics, meg persze bevettem azt a szuperszert is, de úgy szédülök, hogy látok sokat is, nem csak kettőt.. Pedig ma sem igazán érek rá ara, hogy egész nap heverésszek. Vár a karácsonyfa, meg az összes többi dísz. Mert tegnap odaértek a királyok a kis Jézushoz Betlehembe, így éppen ideje elrakni mindent. Milyen üres lesz majd most minden. :-(
Úgy egyébként meg zizeg az agyam rendesen, mindenfélén. Álmodom minden éjjel, folyamatosan kisbabákkal küszködök (pedig állítólag ez nem jelent jót), az összes kismama megszült már álmomban, akiről mostanában tudtam meg, hogy babája lesz, álmodtam már, hogy telefonon értesítettek, hogy megszületett a baba, és olyan tisztán emlékszem még most is, hogy milyen dátum volt a telefonom kijelzőjén, hogy ha tényleg akkor... akkor lehet, hogy a máglyán végzem. És érdekes, hogy minden baba fiú. És minden baba olyan keservesen sírt, amíg a kezembe nem vettem. És ott meg elhallgatott, és olyan, de olyan jó volt, ahogy nézett rám, és babaillata volt, és...... Pedig nem kéne ilyesmiről álmodoznom most. Egész mást kell most csinálnom, nem babázni. Vagy a Jóég tudja.. Olyan érdekes, hogy annyi minden letisztult, és pont annyi minden meg még jobban összezavarodott. Valahogy érzem, hogy még nem a jó úton járok, de azt is, hogy valami blokkolja, hogy rélépjek a jó útra. De nem siettetem a dolgot. Bízom abban, hogy van időm....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése