2012. febr. 4.

Hóból született gondolat

Az összes hóváró és hóvágyó olvasóm és ismerősöm örül, remélem, mert végül csak ideért. Igaz, éjfél  helyett (hozzánk akkora ígérték) csak reggel, de azóta esik. Igaz, a világon semmire nem jó, mert csak por, ráadásul mínusz tizenkettő fok volt délután is, és a szél is fújta, de hát ha tél kellett, hát akkor itt a tél.
Én meg eközben csendesen magamba fordultam idebent. Igyekeztem minél kevesebbszer kimenni, és kinézni az ablakon, hogy a látvány ne lombozzon le nagyon, és persze, hogy ne fázzak annyira. Helyette főztem, elsikáltam a fritut, amit már hétfőn elkezdtem, de nem sikerült befejezni, csak ma. Aztán végre felkerült a komód a galériára, úgy karácsony óta tervezzük ezt. A fiúk örültek neki, hogy megszabadultak tőle, mert sok helyet foglalt, bárhova tettük is, csak útban volt. Most, karácsony óta nem nyílott az egyik szekrényajtó, mert ott volt előtte. Így, hogy most már nálunk van a galérián, végre én is lepakoltam a beépített szekrény tetejéről. Átválogattam a milliónyi mindenfélét, szigorúan kidobtam azt, ami semmire nem kell már, és nem is fog kelleni. A mindenféle dobozokban tárolt ilyen-olyan kábelek, számítógép alkatrészek végre egy fiókban vannak. Illetve kettőben, de ez már részletkérdés. Közben mostam is, meg teregettem, a fürdőben is kisebb változtatásokat kellett végrehajtani, mert így, hogy egy komóddal gazdagodtunk a "hálónkban", egy fonott kosárnak le kellett onnan jönni. A fürdőbe. Ennek eredményeként ma este mindenki azzal a kérdéssel indított, amikor fürödni ment. "Hol van a szennyestartó?" De már tudják.
Amúgy mindez nem is érdekes. Az érdekesebb az, amilyen gondolatok közben születtek. Az egyik fele még tegnap indult. Rettenetesen nyűgösen mentem dolgozni, nem a szívem csücske ez a péntek délutánosság, és amúgy sem voltam jól sem, meg hideg is volt. Aztán bent azért kicsit oldódott, voltak vásárlók is, egy pedig különösen feldobta a hangulatomat. Még ma is megmosolyogtam, amikor eszembe jutott. Egy férfiről van szó, aki pulóvert vett. Nagyon határozottan érkezett a kívánságával, szerencsére sikerült megközelítőleg teljesíteni is. Fizetett, mondta, hogy otthon hozzá próbálja a zakóhoz, és lehet, hogy még visszajön, ha mégsem..Mondtam, oké. Nem gondoltam, hogy találkozunk még, de nem egészen fél óra múlva újra ott volt. A zakóban. :D Felpróbálta a másik kiszemelt pulcsit is, végül maradt a már megvásároltnál. Már nem tudom mi volt a félmondat, amit mondott, és én megkérdeztem erre, hogy "bálba megy?" Mire elmosolyodott, és elmesélte, hogy a lánya szalagavatójára megy, ahova minden szülő talpig öltönyben érkezik majd, ő pedig ebben a pólóban lesz. És büszkén megmutatta a pólóját. Az elején három sárkánygyerek, mindegyik fölött egy keresztnév, és egy évszám. A hátán pedig, "Három gyönyörű lány büszke papája" Még a tetoválását is megcsodálhattam, ami egy négyes számjegy és egy Vénusz-jel, ami a "négy nőt jelenti az életemben."Bevallom, azonnal vágyni kezdtem egy ilyen pólóra (lehet felső is, én inkább úgyis azt hordok), és el is képzeltem, hogy három ördögfióka képe fölött ott virít majd a gyerekeim neve és dátuma. A hátamon pedig lehetne, hogy "Egy boszorka van, három fia van....és nagyon büszke rá." Vagy valami ilyesmi. Balázsnak is elmeséltem ezt a vágyamat, remélhetőleg teljesíti mondjuk a szülinapomra.
Na de ezek után annyira jó volt hazaérkezni, hogy nem is biztos, hogy ezt el tudom mondani. Semmi nem történt másként, mint máskor, kivéve, hogy Patrik az apja kérésére a hazaérkezésem utáni második percben már fürdővizet engedett nekem, hogy végre átmelegedjek. Mégis, már maga a tény is akkora boldogságot jelentett, hogy jövök haza, és várnak. Az, hogy tegnap este Balázs is itthon aludt, az meg még hab volt a tortán.
A mai nap is ebben a hangulatban telt.Jó itthon lenni, jó volt ebédet főzni, és takarítani is. Közben megszületett a fejemben a nagy, korszakalkotó ötlet, ami szerintem tök jó megoldás lenne, lehetne minden főállású, vagy gyesen lévő anyukának. Nevezetesen, mindenki úgy dolgozhatna, hogy amikor ez a befelé fordulós időszaka van, akkor maradhatna otthon. Amikor pedig jól esik elmenni otthonról, végre emberek között lenni, akkor mehessen. Mert ilyen is van, amikor annyira besokall az ember ettől az otthonléttől, hogy wc pucoló is szívesen lenne, csak ne otthon kelljen csinálni. Ebben a formában persze egy-egy álláshelyen minimum három nő lenne, de azt hiszem, hosszú távon igenis megérné a befektetés a munkáltatóknak is. Persze, ez nem valószínű, hogy valaha is megvalósul,de azért szép lenne, nem?
A többi mélyenszántó gondolatomat pedig majd máskor elmesélem, ez már így is elég hosszú mesélés lett.. :)

3 megjegyzés:

  1. lehetnél miniszter és bevezethetnéd :-)

    VálaszTörlés
  2. Jaj, olyan pólót én is kérek!!! (vagy adok....)
    Puszi,
    Szilvi

    VálaszTörlés