Ez egy tökéletes vasárnap volt. Napsütéssel, délelőtti kettesben (bevásárlós) sétálással, rántott húsos ebéddel. Ebéd után még összepakoltam, hajat mostam, felmostam, és aztán indultunk a meccsre.
Mostanában ritkán megyünk olyan meccsre, ami nem hazai pályán van, de ez most kivétel volt. Amikor elkezdték árulni a jegyeket, még korántsem volt biztos, hogy már bajnokként megyünk majd, arra viszont nagy esély volt, hogy legkésőbb ezen a meccsen eldől majd. A jegyárusítás kezdetekor pedig résen kell lenni, mert nagyon gyorsan elfogynak. Most is kb öt perc alatt megtelt a vendégszektor, csak a szerencsén múlt, hogy Erik meg tudta venni.
Érdekes, hogy az MTK vendég szektorába mindig úgy megyünk, hogy meleg van. Egyébként is egy betonkatlan, így azért a jónál is jobbnak tűnik mindig, de én szeretem. Ide fűződik az az emlékem, amikor olyan meleg volt, hogy még rólam is csorgott a víz, és egymás után két gólról maradtam le, mert épp a büfében álltam sorba vízért.
Az mindig különleges élmény, amikor sorfalat állnak a mi csapatunknak bevonuláskor, most is az volt. Hatalmas tisztelet illeti ezért az MTK csapatát, hogy hazai pályán is megtették ezt. Nem kötelező ez soha, senkinek, de szép szokás, és szép gesztus.
A meccset megnyertük, és jól éreztük magunkat. Megint szereztünk egy jó kis közös élményt, amit elraktározhatunk a többi közé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése