Ma este a magyar válogatottnak szurkoltunk a Groupama Arénában. A finnek ellen játszottunk, és nyertünk is.
A meccs maga nem nyújtott olyan élményt, amit vártam tőle, nem adott annyit, mint egy fradi győzelem. Nem tudom elmagyarázni, hogy miért, de biztos, hogy köze van hozzá annak is, hogy a lelátón messze nem olyan a hangulat, nem olyan egységes a szurkolás, mint ahogy a tévén keresztül tűnik.
A kezdés mindenképpen azok közé a percek közé tartozik, amiket megjegyeztem örökre, a Himnuszt énekelni egy ilyen rendezvényen könnyfakasztó pillanat. Ahogy a meccs utáni pillanatok is ilyenek voltak.
Hálás vagyok érte, hogy megadatott ez is, nagy élmény volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése