Puding

Körülbelül azóta, mióta itthon vagyok betegállományban, nem voltam a kapun kívül úgy, hogy ne vittek volna oda, ahova mennem kellett. Leginkább azért, mert nagy általánosságban vásárolni mentünk, és hát a cipekedést nagyon nem engedte senki.
Na de ma.. nem esett semmi, és gondoltam, hogy akkor én ma délelőtt elsétálok a könyvtárba, mert úgyis lejárt a könyveim kölcsönzési határideje, meg hát amúgy is rám fér egy kis friss levegő. Jól felöltöztem, ahogy az tőlem megszokott az évnek ebben a szakaszában...(két zokni, farmer alá leggings, kardigán alá vékony garbó, az alá trikó) A szél elég hideg volt, de feltettem a kapucnit a fejemre, és már nem is zavart annyira.
Minden tök jó is volt, a könyvtárban is, bár ott volt az az idegesítő fickó, aki szerintem egyáltalán nem való oda, de ha már ott van, az lenne a minimum, hogy nem engedik az emberek közé (de legalább tőlem távol tarthatnák). Miatta még kétszer végigsétáltam a sorok között (hátha addigra eltűnik), ami ugyan nem esett nehezemre, mert mindig jó ott lenni, de persze végül meg kellett alkudnom a sorsommal, és nála kölcsönöznöm. :)
Még egy kisebb vásárlást is megejtettem, tényleg alig vettem valamit, nehogy cipekednem kelljen.
Hát bizony elfáradtam rendesen ebben.. ami tök gáz, mert nem is tűnt fel, hogy ennyire elpunnyadtam volna, főleg, hogy a héten is majdnem minden nap egész napra találtam magamnak itthon tennivalót. Igaz, nem igényeltek komoly fizikai aktivitást, na de mégis.. :)
Legszívesebben délután aludtam volna egyet a kanapén, de csakazértis megerőszakoltam magam, és letörölgettem a port a nappaliban, és két fiókot is rendbe raktam.
Azért most már jó lesz lefeküdni. :)