Tudom, hogy unalmas, de minden ilyen szombat különleges, mert már egész héten is sokszor gondolok rá, hogy milyen lesz, de ezen a napon már reggeltől várom a készülődés pillanatait. Nem úgy, hogy csak ülök, és lesem az órát, mert pont úgy teszem a dolgomat, mint bármelyik másik szombaton. Csak közben hallom a bevonuló zenét, látom magam előtt, ahogy a kezdés időpontjára szépen megtelik a szektorunk. Indulás előtt fél órával még a tiszta ruhákat hajtogattam, de már vártam a pillanatot, amikor mindent elpakolok, és előveszem a szekrényből a mezeket, sálakat.
Ma is nagy élmény volt minden pillanat, onnantól, hogy megérkeztünk, becsekkoltunk, maris éreztem, hogy na, most minden jó. Úgy volt, ahogy elképzeltem, szépen telt meg a szektor, készültek a tábor tagjai a koreóra. Érkeztek a már ismerős arcok, ezerféle mezben, mindenféle sállal. Mindenki ugyanazért jött.
És megkaptuk.....mert győzött ma is a csapatunk, egy jó meccset láttunk, felejthetetlen pillanatokkal lettünk gazdagabbak. Ma is minden olyan volt, ami tökéletesen kikapcsolt, és minden ilyen alkalom után sajnálom, hogy vége lett.
Természetesen elkészült a szokásos családi szelfi is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése