Ma már sokadszorra kell újra és újra emlékeztetnem magam arra, hogy nem szombat van, hanem csütörtök, és bármilyen rossz lesz is, hajnalban kelni kell, és menni kell dolgozni. :) Na de az jó lesz, hogy egyet megyünk, és máris jön a hétvége. :)
Mára kirándulást terveztünk, és újfent megállapítottam, hogy nem szabad előre eltervezni semmit, mert olyankor nem valósul meg. Most is itthon maradtunk, mert Erik térde ugyan nem lett rosszabb állapotú, de jobb sem. Ő ugyan erősködött, hogy menjünk csak, majd jön a mankóval, vagy akár ő itthon is maradhat, de hát az milyen lett volna már?
A temetőbe azért kimentünk, meggyújtottuk a mécseseket, letettük a koszorúkat. Nekem továbbra is minden porcikám tiltakozik a temetők ellen, és kicsit sem érzem úgy, hogy ott tudok emlékezni azokra, akikre szeretnék, de ez nem rólam szól.
Azt nagyon félve írom le, mert magam sem akarom sem elhinni, sem továbbgondolni, hogy este Erik furcsa kiütéseket mutatott a kezén.. :( Remélem csak valami múló furcsaság, és reggelre nyoma sem lesz.
54 nap múlva karácsony lesz. Azért ez nem semmi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése