Szeretnék egyszer egy nemzeti konzultációt arról, hogy ha tehetném, mennyit fizetnék be a nagy közös egészségügyi ellátás kalapba, és mennyit szánnék arra, hogy annak fizessek, akit választok arra, hogy az adott problémámmal foglalkozzon.
Erikkel ma sebészeten jártunk. Gondolom a fentiekből kiderül, hogy a legkevésbé sem vagyok elégedett az ellátás színvonalával. Leginkább elégedetlen vagyok, csalódott. És még ki is vagyok akadva. Mert adott egy tizenhat és fél éves térdsérült, aktív sportoló fiú. Meg az orvos. Aki meghallgatta a problémát, majd gyakorlatilag szemre diagnosztizálta, hogy nincs itt semmi baj, holnap lehet menni iskolába, addigra jó lesz ez.. Arra a kérdésemre, hogy mégis hogy gondolta ezt, gyakorlatilag nem kaptam már választ, mert addigra ott tartott, hogy saját magát veregette vállon, amiért megtalálta a programban, hol kell igazolást írni.
Semmiféle vizsgálatot nem tartott szükségesnek, közölte, hogy ha még fáj majd, akkor forduljunk a traumatológushoz.
Úgyhogy ha lenne ilyen nemzeti konzultáció, simán mondanám, hogy inkább a magánorvos, köszi. Mert úgyis ott lyukadunk ki...
Hát Dius, megértelek, és egyetértek. Sajnos Milánnal jó sok tapasztalatot gyűjtöttünk az közegészségügyből. Őt is simán lepattintották, hogy nincs gond, majd elmúlik, jegeljük. aztán mi lett a vége... Magánorvos, fizetős vizsgálatok sora, a többit meg tudod... szerencsénk volt, mert a magánorvos közbejárásával sikerült bejutnunk a klinikára, hogy végre szóba álljanak velünk. Siralmas az egész...
VálaszTörlés