El fogok lustulni szerintem. Semmi komoly dologba nem fogtam bele még a héten, fejben már pucoltam ablakokat, meg mostam függönyöket is, de még nem léptem a tettek mezejére. Egyrészt azért, mert a délelőttök mindig elmennek azzal, hogy Eriket elkísérem a fülészetre. Nagyon cuki, hogy azzal a nem is tudom hány centi óriásságával, meg a negyvenhetes lábával kéri, hogy menjek be vele, mert attól, ahogy leszívják a fülét, retteg. Én meg persze, hogy megyek vele, miért is ne mennék? Ha fél, és ez megnyugtatja, akkor ott a helyem. Egyéb esetekben nyilván se nem kérne ilyet, se nem merül már fel nagyon.
Roli egyébként az egyetlen olyan gyerekünk, aki makkegészséges, és gond nélkül indul minden nap (egy szál pulóverben, mert meleg van, anya!) iskolába. Ma angol versenyen volt, azt mondta, jó volt. :)
Patrik sincs a legjobb formában. Már legalább két hete bajlódik egy kisebb megfázással, ami nem tűnt komolynak, de jól elhúzódik. Fáradt is nagyon, reggelente alig bír kikászálódni az ágyból, és olyan is előfordult a héten, hogy nem is sikerült, mert fájt mindene. Kedden eljött ugyan velem a háziorvoshoz, de végül nem tudta kivárni a sort, mert a kötelező órákra be kellett mennie, ahhoz meg a vonatot el kellett érni. Azóta meg még nem jutott rá ideje. :( Gondoltam, hogy esetleg meg kéne próbálkozni valami vitaminnal, de azt mondta, ő nem hisz ezekben. Ahhoz akkor nem volt türelmem, hogy megkérjem, ugyan fejtse már ki, hogy érti ezt, de majd alkalomadtán kifaggatom.
Még holnap is lesz egyébként fülészetes kör délelőtt, aztán remélem, hogy nagyon hosszú időre el is felejtjük a fülészeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése