Sejtettem, hogy a tegnapi adrenalin löket lecsengése nem múlik majd el nyomtalanul. Ennyi maradt azokból a régmúlt időkből, hogy ezt még mindig nehezen dolgozom fel. Nyomot hagy rajtam, némi kis izomláz is jelentkezik néha. Most is.
Igyekeztem nem tudomást venni az egészről, és inkább arra koncentráltam, hogy a heti ruhaadagot, ami összegyűlt a szennyestartóban, és a ruhás kosárban, felszámoljam. Szerencsére sikerrel jártam, most mindenkinek már a saját szekrényében/fiókjában van minden holmija.
Ezen kívül főztem, mosogattam, rendet raktam...semmi extra.
Még jó lenne legalább egy nap itthon, csak úgy lenni...de majd...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése