2018. szept. 7.

Hagyományosan

Nem emlékszem, hogy volt már valaha is Roland életében olyan tanévkezdő hét, amikor őt nem érte volna valami baleset. Nála valamiért ez már hagyomány, hogy ilyenkor történik valami. Olyannyira, hogy a héten már többször is rákérdeztek ismerősök, akikkel összefutottam, hogy "Mi újság Rolival, minden rendben?" Az első kérdezőnél még nem is értettem, hogy mire fel a cinkos kacsintás, de aztán persze leesett.
Már majdnem meg is nyugodtam, hogy akkor az idén fityiszt mutat végre minden hagyománynak, és lám, tényleg kezd felnőni, már nem érik lépten-nyomon balesetek. Aztán tegnap este egyszer csak beviharzott a lakásba, és azt ugyan érzékeltem, hogy fogja a  saját kezét, és feltűnően szótlanul megy befelé a szobájába, de gondoltam, valamin összevitázott valakivel.
Aztán kiderült, hogy mi a baj? Erik árulta el, hogy Roland rálépett a labdára, és elesett. És fáj a keze.
Kb. a második pillantásra biztos voltam benne, hogy eltörött, pedig nem volt bedagadva, csak épphogy. M
Ma reggel Patrikkal ment a sebészetre, ahol megröntgenezték, megvizsgálták, és hazafelé már így jött:



Nem ő lenne. :) Vajon jövőre azért már majd megússza?

2 megjegyzés:

  1. Óh, jaj! És mindig iskolakezdésre időzít?

    (A húgomék fia, majd lánya pár hónap különbséggel törte el a kezét 2-3 éve nyáron. Amikor másodjára mentek a sebészeti ügyeletre, az orvos megismerte őket, poénkodtak is. Van biztosításuk, kaptak kártérítést. Az már csak hab a tortán, hogy én nem sokkal később a lábujjtörésemre többet kaptam.
    Aztán amikor a fia ismét eltörte a kezét, már nem mertek sem poénkodni, sem a biztosítót újra megkeresni, mert attól tartottak, hogy ez már gyanús lesz, holott csak vékony csontúak a gyerekek...)

    VálaszTörlés
  2. Szegény Roli! Hát ez már tényleg hagyomány nála úgy látszik, remélem azért, hogy jövőre megússza :) ! Jobbulást, gyors gyógyulást kívánok neki!

    VálaszTörlés