Nem emlékszem, hogy volt már valaha is Roland életében olyan tanévkezdő hét, amikor őt nem érte volna valami baleset. Nála valamiért ez már hagyomány, hogy ilyenkor történik valami. Olyannyira, hogy a héten már többször is rákérdeztek ismerősök, akikkel összefutottam, hogy "Mi újság Rolival, minden rendben?" Az első kérdezőnél még nem is értettem, hogy mire fel a cinkos kacsintás, de aztán persze leesett.
Már majdnem meg is nyugodtam, hogy akkor az idén fityiszt mutat végre minden hagyománynak, és lám, tényleg kezd felnőni, már nem érik lépten-nyomon balesetek. Aztán tegnap este egyszer csak beviharzott a lakásba, és azt ugyan érzékeltem, hogy fogja a saját kezét, és feltűnően szótlanul megy befelé a szobájába, de gondoltam, valamin összevitázott valakivel.
Aztán kiderült, hogy mi a baj? Erik árulta el, hogy Roland rálépett a labdára, és elesett. És fáj a keze.
Kb. a második pillantásra biztos voltam benne, hogy eltörött, pedig nem volt bedagadva, csak épphogy. M
Ma reggel Patrikkal ment a sebészetre, ahol megröntgenezték, megvizsgálták, és hazafelé már így jött:
Nem ő lenne. :) Vajon jövőre azért már majd megússza?
Óh, jaj! És mindig iskolakezdésre időzít?
VálaszTörlés(A húgomék fia, majd lánya pár hónap különbséggel törte el a kezét 2-3 éve nyáron. Amikor másodjára mentek a sebészeti ügyeletre, az orvos megismerte őket, poénkodtak is. Van biztosításuk, kaptak kártérítést. Az már csak hab a tortán, hogy én nem sokkal később a lábujjtörésemre többet kaptam.
Aztán amikor a fia ismét eltörte a kezét, már nem mertek sem poénkodni, sem a biztosítót újra megkeresni, mert attól tartottak, hogy ez már gyanús lesz, holott csak vékony csontúak a gyerekek...)
Szegény Roli! Hát ez már tényleg hagyomány nála úgy látszik, remélem azért, hogy jövőre megússza :) ! Jobbulást, gyors gyógyulást kívánok neki!
VálaszTörlés