Elkezdődött a tanév. Majdnem azt írtam, hogy a következő tíz hónapos rémálom...De aztán emlékeztettem magam arra, hogy legyek már kicsit optimistább...meg hogy azt ígértem magamnak, hogy idén mindenki tiszta lappal indul. Eriknél mondjuk ez könnyű, az osztályfőnöke továbbra is a legjobbak között van nálam a rangsorban. Rolinál kicsit nehezebb ez, de igyekszem. Mint a kisangyal, be is csomagoltam az összes tankönyvet, kitöltöttem minden papírt, ellenőrzőt, és egy megjegyzés sem hagyta el a számat akkor sem, amikor megtudtam, hogy kétszer is lesz nulladik óra a héten. Remélem kibírom jó sokáig ezt.
Az egyetemista is beiratkozott, tetszett neki minden, rögtön holnap már ki is heverheti a megpróbáltatásokat. Legközelebb csütörtökön megy, de még semmi komoly dolog nincs a héten...bár a könyvtári beiratkozás, és a kocsmatúra is fontos dolog.
Most egy darabig ilyen hétköznapjaink lesznek, amikor minden nap elhangzik egy csomó kérdés tőlünk a gyerekeink felé. Ilyenek, hogy melyik busszal/vonattal mész/jössz? Esernyő van nálad? Lecke van? Megcsináltad? Stb stb...
Dehát tudjátok...nálatok is így van ez...
Mindenkinek kitartást kívánok mindenhez, legyen sokkal több pozitív élményünk, mint negatív. És persze...várjuk együtt a tanév végét.
Pont így, csak ne szoronganék Leila hetedik osztályától! - de hát ezt is érzed te is!
VálaszTörlésSzerintem a 10 hónap rémálom egész találó.😀
VálaszTörlésPont így .. 😉
VálaszTörlésÉn 10 hónapos ámokfutásnak szoktam nevezni :-)
VálaszTörlés