Ha belegondolok, hogy két hónappal ezelőtt ilyenkor még nyaralni voltunk, alig akarom elhinni. Pontosan két hónappal ezelőtt volt az az este, amit még a Szigliget fedélzetén töltöttünk a kapitánnyal pálinkázva, beszélgetve. Fergetegesen jó emlék, és jó rá visszagondolni bármikor. :)
Azóta persze történt már egy csomó minden, és egy csomó fergeteges emlék is született az összes többi mellé.
Ma hajnalban, amikor már dolgozni indultam, akkor ez is eszembe jutott. Mert ugyan túlórázni egy kicsit sem volt kedvem, de annyi minden más adatik meg azért, mert meg tudjuk tenni, hogy végül is még akár hálás is lehetek. És akkor így is meg is van a balansz az egészben.
De persze, azért az kellett, hogy délután aludjak másfél órát ahhoz, hogy még egyáltalán működőképes legyek. Közben a szárító megszárította a ruhákat, és mintha egész nap itthon sürögtem-forogtam volna, estére már a szerkényekben voltak az összehajtogatott ruhák.
Ma nem voltunk meccsen sem... de holnap pótoljuk a hétvégi családi szelfit. Lesz hol. .)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése