Olyan sokszor, és olyan sok embernek elmondtam már, de mégsem hiszik el nekem...hogy engem tényleg nem érdekel, hogy hányas lett a matek dolgozat, vagy épp bármi más, amiből írtak épp. Természetesen velük örülök, ha újságolják, hogy jól sikerült, és örül a kapott jegynek, de akkor sem dől össze a világ, ha épp egy rosszabbnak minősülő jeggyel lett gazdagabb. Tudom, hogy furcsán veszi ki magát, és olyan hatást kelt, mintha le sem tojnám a saját gyerekeimet, vagy épp olyan, mintha bort innék, miközben vizet prédikálok, mert rengeteg olyan alkalom volt, és van (meg biztosan lesz is), amikor büszkén újságolok el egy-egy eredményüket.
De nálunk a legkevésbé sem szólnak az iskoláról a napok. Nyilván beszélünk róla, és tudok Erik matek hàrmasáról, töri négyeséről, és tök jó, hogy az idén is lelkesen kezdte a tanévet, de a jefyeinél sokkal fontosabb nekem, hogy azt látom, hogy rendben van ő maga mindenféle értelemben. Mert ugyan vannak kamaszos sztárallűrjei, de továbbra is fontos neki a család, kérés nélkül segít az öccsének reggel öltözni, miközben ő is készül a buszhoz. De örömmel megy a húgomékhoz, mert Gergő végre vele is megbarátkozott. Mindennél fontosabb, hogy mindent szívesen oszt meg velünk, hogy szívesen van velünk.
És mindez igaz Rolira is, akit a világból ki lehet üldözni a házi feladatokkal, meg a kötelezően bemagolandó versekkel, de olyan kreatív fotókat készít, és olyan hihetetlen fantáziája van, hogy inkább ezt az oldalát szeretem csodálni, és erősítgetni benne mindennek a jóságát, minthogy kierőszakoljam belőle azt, hogy még jobb jegyet kapjon valamiből.
Nekem ők semmiképpen sem az iskolai értékelésük alapján a gyerekeim. Egy csomó esetben ráadásul az egész független is a tényleges tudásuktól.
Így jó nekünk, hogy pont a megfelelő hangsúllyal kezeljük ezt az iskola témát. Pont, amennyire feltétlenül muszáj. Se több, se kevesebb energiát nem teszünk bele. Akármilyen hihetetlen is...
Jól csinálod, én nem tudom ennyire elengedni dolgot, főleg annál nem, aki épp a soron következő a továbbtanulásban:) Az a baj, hogy mostmár látom mi a különbség a jó és a kevésbé jó suli között és nem akarok még egyszer olyan kompromisszumot kötni ebben, ami nem feltétlenül jó a gyereknek emiatt viszont muszáj nagyon odatennie magát a tanulásban most épp Leilának.
VálaszTörlésBár én is azt vallom, hogy nem a jegyek tükrözik a tudásukat, és a tehetségüket, én mégsem tudok még ennyire laza lenni, és igenis bosszankodom, amikor rosszabb érdemjegyet kapnak, mint amire tudom, hogy képesek, és akkor is bosszús vagyok, ha egy rosszabb jegy azért csúszik be, mert szemmel láthatóan lusták voltak készülni. De sokat fejlődtem már, és lehet, hogy mire Marci is leérettségizik, addigra tök laza leszek én is :-)
VálaszTörlésAmúgy meg annyira igazad van, mert olyan jólelkűek a gyerekeid, és mi lehetne valóban fontosabb az életben, mint a családszeretet és az őszinteség. Biztos, hogy mindegyikük meg fogja találni a maga útját, akár ötös, akár hármas tanuló most éppen, mert mellettük álltok mellszélességgel, és ez a fontos!