Nem nagyon rajongok azért a mondásért, ami úgy hangzik, hogy "Teher alatt nő a pálma", de leginkább azért nem, mert egy csomószor hallottam már olyan szövegkörnyezetben, olyan embertől, akire elég sokszor haragszom mostanában.
De ettől függetlenül azért azt el kell ismernem, hogy igaz a mondás, rám nézve legalábbis mindenképpen. Mert abban a pillanatban, ahogy dupla, de majdnem tripla teher nehezedett a vállamra, máris úgy találtam magam, hogy bármilyen fárasztó is ez, és kimerítő is szellemileg, fizikailag egyaránt, mégis jól érzem magam így. Sokkal jobban, mint egyébként. Ez így most még inkább megerősítette bennem, hogy az, amit én évek óta szeretnék csinálni ennél a cégnél, valóban nekem való feladat, mert ugyan tudok csapatban dolgozni, de mégis sokkal hatékonyabb vagyok akkor, ha a munka oroszlánrészét egyedül végezhetem, és csak kisebb területeken kell bevonnom ebbe másokat.
Ezt leszámítva is zajlik az élet itthon. Patrikot két napja alig látjuk, reggeltől estig az egyetemen van, gondolom holnap meg, amikor majd itthon lesz, megpróbálja magát utolérni alvásügyileg (két kötelező olvasmány között).
Eriknél megvolt a szülői értekezlet, pont ugyanolyan lelkes, kedves és szeretnivaló maradt az osztályfőnöke, mint volt tavaly, és én pont ugyanolyan elégedett is vagyok ezzel, mint akkor. Az is egy szívderítő hír, hogy a tantestület megszavazta, hogy 1,75 átlagtól meg kell adni a kettest mindenkinek. (Tavaly buktak olyanok, akiknek 1,99 volt valamiből) Sokkal jobb lenne, ha nem kéne majd ilyenek miatt aggódni, de Erikről van szó, akiben egyszer csak november közepe környékén majd lemerül az elem, és nagyon nehéz lesz rávenni őt bármire is.
Roli kapott egy új gipszet, lecserélték a síngipszet körgipszre, majd három hét múlva kell kontrollra menni. Gondolom akkor majd megröntgenezik újra, és ha úgy van, akkor meg is szabadítják a gipsztől, ha nem, akkor meg majd meglátjuk. Remélhetőleg úgy lesz. Tesiből hat hét felmentést kapott, aminek nem örül, de hát nincs mit tenni. Törött kézzel, meg éppen meggyógyult töréssel jobb nem kísérteni a sorsot, főleg, ha róla van szó. :D
Holnap megint hajnalban megyek dolgozni, mert holnap meg Rolandék osztályában lesz szülői értekezlet. Aztán csütörtökön visszaáll a rend, és megint délutános leszek. Nem örülök neki, de próbálom pozitívan szemlélni a dolgot, és úgy nézni, hogy szerda délután és csütörtök dél körül között majdnem egy egész nap van, amikor nem kell munkával foglalkozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése