Meccsnap

És a meccsnapok között is igen kiemelkedő nap volt ez a mai. Elképesztő várakozás és izgalom előzte meg ezt a mai meccset. Olyan nap volt ez, amikor minden fradista szíve együtt dobbant, amikor olyan emberek is ott akartak lenni, és együtt akarták átélni az élményt, akik egyébként nem járnak meccsekre. Ennek az lett az eredménye, hogy már a hét elején tudtuk, hogy ez egy teltházas derbi lesz.
Minden derbi különleges, mert a Fradi legnagyobb ősellensége az újpest. Minden fradistánál leszáll a lila köd, ha az újpestről van szó, és nincs olyan fradista ember, aki hajlandó lenne bármilyen lila színű ruhát felvenni. Gondolom így vannak ezzel a másik tábor szimpatizánsai is (ha egyáltalán vannak ilyenek, haha..)
És eljött a nap, amire vártunk. Nem is tudom lehet e visszaadni szavakkal az érzést, az élményt..Egész este libabőr, eufória, elképesztő élmények, és az érzés, hogy húszezer ember van ott ugyanazért, amiért én is. Fergeteges energiát adott, feltöltött, kikapcsolt, nehéz is visszatérni a földre ebből az egészből, és szembesülni azzal, hogy vége van...már nincs tovább szurkolás, nincs pyro, nincs éneklés, nem ugrálunk, nem tapsolunk, mert már itthon vagyunk.
Szerintem sosem fogom elfelejteni ezt a derbit, az egész stadionos élőképet, a zászlóégetést, Lanzafame gólját, és azt, ahogy robbant a stadion, mert húszezren ugrottunk fel örömünkben.
Úgy volt, ahogy írták is az egyik szurkolói csoport fb oldalán: ma este mindannyian egyek voltunk, a csapat, a szurkolók, a vezetőség, a szakmai stáb...és ebből ilyen nagy dolgok születnek...mint egy győztes derbi.
Természetesen a családi szelfi sem maradt el ma sem.

Jövő héten megint megyünk, megint van mit várni.