Nem azért...

.. de akkor most itt akár lehetne az is, hogy elég. Nem szeretném, ha megismétlődne az a két évvel ezelőtti szeptemberi jelenség, de minden jel arra mutat pedig, hogy de, meg fog.
Akkor volt nálunk egy törött kezű gyerek, egy beállt derekú gyerek, és volt egy, akin furcsa kiütések jelentek meg.
Most van egy törött lábú gyerekünk, egy egészséges gyerekünk, és egy, akin furcsa kiütések jelentek meg.

Nagyjából ugyanaz a szitu, mint akkor volt. Azt remélem, hogy a harmadik ezúttal egészséges marad, és nem pedig holnap történik vele is valami.
A kiütések rejtélyesek és a semmiből érkeztek most is, mint akkor. Nem evett semmi különöset, nem volt a napon, nem fetrengett a földön/fűben, nem csípte meg semmi. Az egyetlen talán, amit másképp csinálunk most, mint az elmúlt hónapokban, hogy már kint száradnak a ruhák. Na mindegy.. hétfőig ki kell húznunk, akkor majd megyünk a bőrgyógyászatra, megmutatjuk. (bár két éve sem derült ki, hogy mitől van)

A nyelvvizsga lezajlott, megoldottuk, mindenki akkor és ott volt, ahogy megbeszéltük. Patrik nem találta nehéznek, szerinte jól sikerült, de majd meglátjuk egy hónap múlva. Elfáradt nagyon, ami nem is csoda, mert reggel fél kilencre mentünk, fél kettőkor itthon volt egy órát kb., majd visszavittük még a szóbelire, ahol fél hatkor végzett. Hosszú nap volt.