Büszkeség

Nem fenékig tejföl semmi sem, de azért azt el lehet mondani, hogy vannak a családunknak olyan tagjai, akik (eddig) rendkívül sikeresek mindenben, amit úgy csinálnak, hogy komolyan veszik. Igaz, lehet, hogy mindannyiunk közül ők ketten azok, akik ezt a komolyan vevést a legjobban tudják csinálni, mert mi, hétköznapi többiek hajlamosabbak vagyunk a célhoz vezető úton összevissza bolyongani, eltévedni, és emiatt aztán kevésbé céltudatosak is lenni. Nem mondanám sem rájuk, hogy ők jobban csinálják nálunk, sem ránk, hogy bénábbak vagyunk, mint ők. Néha kicsit azért irigykedem, hogy így is lehet ezt.. 

Lényeg a lényeg, mára biztossá vált, hogy Balázs kisujjból kirázott magának egy ötöst vizsga nélkül is egy olyan tantárgyból, ami a legnagyobb mumusa mind közül. 

Mára az is biztos lett, hogy Patrik minden érettségi tantárgyból ötös lesz év végén. A búcsúbeszéd megírására is felkérték, amit meg is írt már, a magyar tanára lektorálta (ő az osztályfőnök is), meg volt vele elégedve, és meg is jegyezte, hogy van írói vénája is. Szeretném azt hinni, hogy ez utóbbit azért tőlem örökölte, mert egyébként minden másban tiszta apja. 

Szóval ők ketten tudnak szárnyalni minden gond nélkül, látszólag játszi könnyedséggel sajátítanak el mindenfélét. 

Én csak lesek, és figyelek, és kíváncsian várom, mi minden lesz még ebből. Mert lesz sok minden még belőlük, abban biztos vagyok. :)